Tömegsírokat tártak fel egy norvégiai temetőben
A norvégiai Hamar városának közelében fekvő Valumban egy kora középkori keresztény temető maradványait tárták fel, ahol a szokatlan tömegsírok egykori járványokról tanúskodnak. A NIKU (Norvég Kulturális Örökségkutató Intézet) szakemberei által közzétett ásatási jelentés szerint a 994 és 1190 közötti időszakból származó leletek ritka bepillantást engednek a térség korai keresztény közösségeinek életébe.
- A NIKU kutatóintézet munkatársai a norvégiai Hamar közelében fekvő Valum egykori templomának temetőjét vizsgálják egy leletmentő ásatás során.
- A tizenegyedik és tizenkettedik századra keltezhető keresztény sírkertben szokatlan módon több tömegsírt, köztük egy négyes temetkezést is feltártak a régészek.
- A szakemberek szerint az egymás mellé temetett gyermekek és felnőttek jelenléte járványokra, de a közösségen belüli gondoskodásra is utal.
Az Innlandet megyei önkormányzat és a NIKU közös leletmentő feltárása során a szakemberek eddig tizenöt egyén földi maradványait azonosították a Ridabu melletti Valum egykori temploma körül. A terület régészeti jelentősége 2020 őszén vált ismertté, amikor egy fémkeresős kutatás során emberi csontok kerültek a felszínre.
A 2021-es felmérések rávilágítottak, hogy a modern mezőgazdasági művelés a felső rétegeket jelentősen roncsolta, ezért az állam által finanszírozott, Kristine Ødeby Haugan által vezetett ásatás elsődleges célja a mélyebben fekvő, épségben maradt temetkezések megmentése és dokumentálása.
A feltárás legmeglepőbb eredményét a fellelt három tömegsír jelenti, amelyekben felnőtteket és gyermekeket vegyesen helyeztek végső nyugalomra. A régészek egy kettes, egy hármas és egy négyes temetkezést is dokumentáltak, ami egy keresztény sírkert esetében rendkívül szokatlan jelenség. A koporsó nélkül, szorosan egymás mellé temetett halottak nagy száma arra utal, hogy a közösséget valamilyen hirtelen pusztító betegség vagy más tragédia sújtotta, amely megkövetelte az elhunytak egyidejű hantolását.
A leletek a halottak iránti szociális gondoskodásról is tanúskodnak. Az egyik sírban például egy olyan embert temettek el egy másik egyénnel szorosan együtt, akinek a lábszárcsontja korábban eltört és rossz szögben forrt össze, így élete végéig bicegésre kényszerült, feltehetően a közösség folyamatos támogatására szorulva.
A temető kora középkori keltezése egybeesik Norvégia vallási és társadalmi átalakulásának kritikus időszakával. A viking korban megszokott halottégetés és a gazdag sírmellékletek alkalmazása ekkorra már teljesen megszűnt a térségben, átadva helyét az új rítusoknak. A Valumban feltárt sírok egyértelműen keresztény jellegűek, az elhunytakat kelet-nyugati tájolással, tárgyak nélkül helyezték a földbe, ami a norvég társadalom sikeres krisztianizációját bizonyítja. Szent Olaf király 1030-as halála után a kereszténység megszilárdult az országban, az ehhez hasonló falusi templomok és a valószínűleg egykor kőfallal körülvett temetők pedig a vidéki élet központjaivá váltak.
Ez is érdekelhet
A források alapján a valumi templomot már 1590-ben, a reformációt követő időszakban felhagyták, a temető pontos helye pedig az évszázadok során feledésbe merült.
Az egykori Hedmark régió középkori történetének megértéséhez az előkerült csontvázak jövőbeli laboratóriumi vizsgálata kulcsfontosságú adatokat szolgáltat majd. A tervezett antropológiai elemzések fényt deríthetnek az akkori lakosság étrendjére, a családi kapcsolatokra, a pontos halálokokra és az egészségi állapotra, részletesebb képet adva a kora középkori norvégiai lakosság életkörülményeiről.
