Kultikus helyszínek helyett számi gyerekek kőköreit azonosították Norvégiában
A norvégiai hegyvidékeken évszázadok óta ismert kőkörök jelentős része nem vallási áldozóhely, hanem a helyi gyerekek hagyományos játékainak fizikai lenyomata.
- A norvégiai Rago Nemzeti Parkban vizsgált kőkörök többsége nem vallási célokat szolgált, hanem a számi gyerekek játékainak nyomait őrzi.
- Az építmények a felnőttek rénszarvastartó tevékenységét másolták le apró karámok és a jószágokat jelképező kristályok segítségével.
- A felfedezés rávilágít a régészeti kutatások azon hiányosságára, amely a történelmi gyermekkor emlékei helyett a monumentális leletekre fókuszál.
A Számi Parlament régészeként dolgozó Thomassen egy korábbi, 2009-ben végzett terepbejárás során kutatott az észak-norvégiai Rago Nemzeti Parkban. A munka során mintegy harminc kulturális örökségi helyszínt vizsgált meg. A magaslati területekre jellemző tűzrakóhelyek mellett nagyszámú kőkört is azonosított.
A szakember megállapította, hogy ezen struktúrák több mint fele nem az isteneknek szánt áldozati helyszín, hanem a gyerekek által épített miniatűr karámrendszer volt. Az apró kövekből rakott falak a felnőttek rénszarvastartó munkáját másolták le olyannyira, hogy kivehetők voltak a bikák, a tehenek és a borjak elkülönítésére szolgáló szakaszok. Az állatokat kvarc- és hegyikristály-darabok szimbolizálták.
A leletek pontos azonosítását a terepbejáráson részt vevő helyi rénszarvastartó közösség képviselője segítette. A számi hagyományokban a gyermeknevelés nagyrészt a felnőttek tevékenységének játékos megfigyelésén és utánzásán alapult. A kőkörök építése a szocializáció és a túléléshez szükséges készségek elsajátításának szerves részét képezte, így a játék és a felnőttkori feladatok közötti határ szinte észrevétlenül mosódott el. A helyi kísérő meg is mutatta a kutatónak azt a területet, ahol egykor saját dédnagyapja épített hasonló miniatűr karámokat.
A hegyvidéki kőkörök pontos kora egyelőre bizonytalan, mivel az érintett területet a nyári legeltetési szezonokban évszázadok óta használják a pásztorközösségek. A leletek datálása szorosan összefügg a háziasított rénszarvastartás kezdetének régészeti vitájával.
A struktúrák származhatnak a tizennyolcadik századból, de akár a középkorból is. A köveken megtelepedett mohák és zuzmók biológiai vizsgálata pontosíthatná a kormeghatározást, ezek a természettudományos eljárások azonban komoly költségekkel járnak.
Ez is érdekelhet
Thomassen a felfedezés kapcsán kritikával illette a modern régészeti gyakorlatot, amely hajlamos minden ismeretlen rendeltetésű őskori vagy történelmi építményt automatikusan rituális célokkal magyarázni. A szakember rávilágított arra a tudományos torzításra is, amely szinte kizárólag a monumentális örökségre, például a hatalmas viking sírhalmokra fókuszál.
A kutató álláspontja szerint a gyermekek kulturális örökségének, köztük a mindennapi élet apró nyomainak feltárása ugyanolyan értékes adatokat szolgáltat a múlt társadalmainak megértéséhez, mint a grandiózus temetkezési helyek vizsgálata.
