Saját vagyonukból támogatták a közösségi lakomákat a római nők
A római Hispániából származó latin feliratok elemzése alapján az elit nőtagjai a korábban feltételezettnél jóval aktívabb szerepet játszhattak városaik vallási és közösségi életében. A vizsgált nyilvános lakomák több mint felét nők finanszírozták, akik vagyonuk felhasználásával saját társadalmi tekintélyüket és családjuk emlékezetét egyaránt erősíthették.
- A római Hispániából fennmaradt feliratok szerint az elit nők jelentős szerepet játszottak a városi közösségi és vallási élet finanszírozásában.
- A vizsgált 36 felirat alapján a dokumentált nyilvános lakomák 56 százalékát nők finanszírozták, gyakran saját vagyonukból.
- A női adományozók között papnők is szerepeltek, akik lakomák mellett templomokat, középületeket és szobrokat is finanszíroztak.
Marina Bastero Acha, a Varsói Egyetem kutatója 36, a Kr. e. 1. század vége és a Kr. u. 3. század között keletkezett latin feliratot elemzett, amelyek a hispániai közösségi lakomák megrendezéséről tanúskodnak. Az eredmények szerint a dokumentált események 56 százalékát nők, 39 százalékát férfiak finanszírozták, további 5 százalékuk pedig házaspárok közös adományából valósult meg, ami arra utal, hogy a női részvétel egyáltalán nem volt szokatlan a vizsgált időszakban.
Az úgynevezett epula vallási ünnepekhez vagy polgári megemlékezésekhez kapcsolódó, nyilvános közösségi lakomák voltak, amelyeket gyakran állatáldozat előzött meg, amelyből később a résztvevők is fogyasztottak. A lakomákat gyakran a helyi elit tagjai finanszírozták saját vagyonukból, ami az euergetizmus, vagyis a közösség javára tett magánadományozás egyik formája volt. Ezzel társadalmi megbecsülést szerezhettek, növelhették családjuk tekintélyét, és hosszú távon is megőrizhették nevüket a városi közösség emlékezetében.
A vizsgált feliratok közül 29 Baetica provinciából, a mai Andalúzia területéről származik, míg Hispania Citeriorból három, Lusitaniából pedig mindössze egy ilyen emléket ismernek. A szövegek jelentős része - összesen 24 darab felirat - a Kr. u. 2. században keletkezett. A kutató hozzátette, hogy ilyen emlékek elsősorban Baeticából ismertek, ami részben a római kultúra erős helyi jelenlétével magyarázható.
A női adományozók között különösen fontos szerepet játszottak a papnők, köztük a császárkultusz flaminicái, akik vallási tisztségüknek köszönhetően nagyobb társadalmi tekintélyre és nyilvános szerepvállalási lehetőségekre tehettek szert. Baebia Crinita örökös papnő például 200 ezer sestertiust hagyott egy Apollónnak és Dianának szentelt templom építésére, emellett lakoma rendezéséről és szoborállításról is rendelkezett, míg Iunia Rustica cartimai papnő saját vagyonából több középületet, szobrot és közösségi lakomát is finanszírozott.
Ez is érdekelhet
A feliratokban gyakran külön hangsúlyozták, hogy a nők sua pecunia, vagyis saját pénzükből, illetve ex patrimonio suo, saját vagyonukból fedezték adományaikat, ami önálló gazdasági mozgásterük jelentőségére utal. A támogatások ugyanakkor sokszor a családi reprezentációt is szolgálták, mivel az adományozók férjük, fiuk vagy apjuk tiszteletére emelt szobrok avatását kapcsolták össze közösségi lakomákkal, így egyszerre őrizhették rokonaik emlékét és növelhették saját társadalmi tekintélyüket.
A kutatás szerint a nők nemcsak finanszírozóként, hanem résztvevőként is megjelentek ezeken az eseményeken, hat felirat ugyanis kifejezetten nőket említ a lakomák vendégei között, három esetben pedig kizárólag ők voltak a meghívottak. A hispániai emlékek külön férfiaknak és nőknek rendezett étkezésekről, valamint az utriusque sexus, vagyis „mindkét nem” részvételével lezajlott lakomákról is beszámolnak, ami árnyalja a római nők közösségi étkezésekből való kizárásáról kialakult képet.
