Újabb perek indultak a náci műkincsrablások ügyében
Két új kártérítési per indult a kaliforniai bíróságokon a náci műkincsrablások áldozatainak leszármazottai részéről, a kereseteket a pasadenai Norton Simon Művészeti Múzeum és a lengyelországi Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum ellen nyújtották be. Az eljárások a második világháború és a holokauszt alatt elkobzott művészeti alkotások tulajdonjogát vitatják.
- Két új kártérítési per indult Kaliforniában a náci műkincsrablások áldozatainak leszármazottai részéről.
- Az egyik eljárásban Dina Gottliebova Babbitt holokauszttúlélő örökösei követelik az auschwitzi múzeumtól azokat az akvarelleket, amelyeket Josef Mengele parancsára készített.
- A másik kereset a Norton Simon Művészeti Múzeumot célozza, ahonnan ifjabb Lucas Cranach egyik festményét kérik vissza egy zsidó műkereskedő örökösei.
A szövetségi bíróságon benyújtott keresetet Dina Gottliebova Babbitt holokauszttúlélő örökösei indították. A felperesek hét olyan akvarell visszaszolgáltatását követelik, amelyeket a cseh származású fogoly 1944-ben készített roma és szinti rabokról. A műveket Josef Mengele tábori orvos rendelte el áltudományos kísérleteihez, Babbitt pedig saját és édesanyja életének megmentéséért cserébe vállalta a munkát.
Az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum képviseletében Pawel Sawicki szóvivő a lapnak hangsúlyozta, a festmények nem hagyományos műkincsek, hanem Mengele bűneinek történelmi bizonyítékai, amelyeknek az emlékhelyen kell maradniuk.
A másik, állami bíróságon indított ügy középpontjában ifjabb Lucas Cranach Ádám és Éva című, 1530 körül festett diptichonja áll. A művet 1940 júniusában rabolta el Hermann Göring Jacques Goudstikker zsidó műkereskedő hollandiai galériájából. A háború után a szövetségesek a festményt visszaszolgáltatták a holland kormánynak. A felperesek szerint a holland állam 1966-ban jogtalanul adta át a művet egy orosz nemesnek, akitől a pasadenai Norton Simon Művészeti Múzeum 1971-ben megvásárolta azt.
Ez is érdekelhet
Goudstikker menye korábban tizenegy éven át pereskedett a festményért, de 2018-ban elvesztette az eljárást. A bíróság akkor arra hivatkozott, hogy az amerikai igazságszolgáltatás nem bírálhatja felül egy külföldi állam saját területén hozott döntéseit. A mostani keresetek azonban egy 2024-es kaliforniai törvényre, valamint a holokauszt idején kisajátított művészeti alkotások sorsát rendező, 2026-os szövetségi jogszabályra (HEAR Act) támaszkodnak. Ez a törvény kifejezetten korlátozza a jelenlegi tulajdonosok elévülési és eljárásjogi védekezési lehetőségeit.
A Norton Simon Művészeti Múzeum alapítványa közleményben reagált, jelezve, hogy az évtizedes pereskedés során a bíróságok már megerősítették az intézmény tulajdonjogát az alkotás felett. Mindkét intézmény várhatóan az eljárások megszüntetését indítványozza majd a bíróságon. A perek kimenetele precedensértékű lehet, mivel elsőként tesztelik az új amerikai szövetségi szabályozás gyakorlati alkalmazhatóságát az államközi jogi vitákban.
