Egy befejezetlen atomerőmű őrzi Kuba szovjet korszakának emlékét
A Karib-tenger partján, Cienfuegos közelében ma is ott magasodik egy hatalmas betonkupola. A Juraguá atomerőmű első blokkja csaknem elkészült szerkezetként maradt hátra, mégsem termelt soha egyetlen kilowattóra villamos energiát sem. Az 1980-as évek egyik legnagyobb kubai beruházásának szánt létesítmény mára egy félbemaradt szovjet–kubai terv monumentális emléke lett.
- A Juraguá atomerőmű építése 1982-ben kezdődött szovjet segítséggel; két, egyenként 417 megawattos reaktort terveztek Cienfuegos közelében.
- A Szovjetunió megszűnése után Kuba elvesztette a projekt legfontosabb pénzügyi hátterét, ezért az építkezést 1992-ben felfüggesztették.
- Az 1990-es évek újraindítási kísérletei sikertelenek maradtak, az erőművet soha nem helyezték üzembe, és a projektet végül végleg feladták.
Kubában már az 1970-es években felmerült az atomenergia alkalmazása, a Juraguá-projektet 1976-ban kezdték előkészíteni szovjet segítséggel. Az építkezés 1982-ben indult Cienfuegos tartományban, Havannától mintegy 220 kilométerre délkeletre. A tervek első ütemben két, szovjet gyártmányú VVER-440/V-318 nyomottvizes reaktorral számoltak, blokkonként 417 megawatt villamos teljesítménnyel.
A Juraguá egy három atomerőműből álló kubai program első lépése volt, és elkészülte után az ország villamosenergia-igényének akár 15 százalékát is fedezhette volna. A cél elsősorban az volt, hogy Kuba mérsékelje az olajimporttól való függőségét.
A beruházás nagyságát az is mutatta, hogy a közelben külön települést emeltek a dolgozók számára. A Ciudad Nuclear, vagyis „Nukleáris Város” első részei 1982-ben nyíltak meg, és az építkezéshez szükséges több ezer munkás és szakember otthonául szolgáltak. A település ma is létezik, miközben a mellette álló erőmű évtizedek óta félbehagyott állapotban van.
Merthogy az 1986-os csernobili katasztrófa után az Egyesült Államokban egyre nagyobb figyelem irányult a Floridától néhány száz kilométerre épülő kubai reaktorokra. Washington elsősorban az építési minőséggel, a kubai nukleáris szabályozással és az erőmű biztonságos üzemeltetéséhez szükséges szakértelemmel kapcsolatban fogalmazott meg aggályokat. Egy 1995-ös amerikai számvevőszéki jelentés többek között a védőburkolattal, az építési gyakorlattal és a személyzet képzésével kapcsolatos kérdéseket emelt ki.
A csernobili baleset azonban önmagában nem állította le Juraguát. A döntő fordulatot a Szovjetunió 1991-es megszűnése és a szovjet gazdasági támogatás összeomlása jelentette. Ennek hatására a kubai kormány 1992-ben gazdasági és pénzügyi okokra hivatkozva felfüggesztette az építkezést. Az IAEA későbbi dokumentuma szerint az első blokknál ekkor a civil építési munkák mintegy 75 százaléka, a gépészeti szerelés 20 százaléka, az elektromos munkák pedig 16 százaléka készült el.
A World Nuclear Association szerint addigra mintegy 1,1 milliárd dollárt költöttek a projektre. A főbb berendezések jelentős része már a helyszínen volt, a reaktortartálytól a gőzfejlesztőkig, de az erőmű befejezéséhez további jelentős beruházásokra lett volna szükség.
Az 1990-es években Kuba és Oroszország még többször megpróbálta újraindítani a beruházást, külföldi befektetőket kerestek, és az erőmű biztonsági rendszereinek korszerűsítéséről is tárgyaltak. Az Egyesült Államok közben továbbra is ellenezte a projekt befejezését biztonsági és nukleáris politikai megfontolásokra hivatkozva. A szükséges finanszírozást azonban nem sikerült előteremteni.
2000-re Kuba és Oroszország lényegében lemondott Juraguá befejezéséről, a kubai IAEA-jelentés pedig 2002-t jelöli meg a beruházási projekt végleges lezárásának éveként.
A CNN riportere most bejárta az egykori építkezés környékét, és két olyan emberrel is beszélt, akik egykor Juraguában dolgoztak. Luis Vargas, az erőmű egykori villanyszerelője arról beszélt, hogy szomorúságot érez, amikor meglátja a félbehagyott épületet, hiszen hatalmas összegeket és rengeteg munkát fordítottak rá. Francisco Pérez pedig arra emlékezett vissza, amikor Fidel Castro személyesen közölte a munkásokkal, hogy a beruházást le kell állítani.
A történet különös aktualitását Kuba jelenlegi energiahelyzete adja. 2026 szeptemberében az ország ismét súlyos áramhiánnyal küzdött: szeptember 18-án az elektromos hálózat országos összeomlása milliókat hagyott áram nélkül. A jelenlegi válsághoz az elöregedett infrastruktúra és az üzemanyaghiány egyaránt hozzájárul; az olajellátást az amerikai korlátozások is jelentősen nehezítik.
Ez is érdekelhet
A probléma nagyságát jól érzékelteti, hogy a kubai Unión Eléctrica szeptember 16-án az esti csúcsidőre 2130 megawattos ellátási hiányt jelzett. Ez több mint kétszerese annak a villamos teljesítménynek, amelyre a két Juraguá-blokkot eredetileg tervezték.
A félbehagyott reaktorépületen még ma is olvasható egy orosz és spanyol nyelvű felirat, amely annak idején a békés atomenergia eszményét hirdette: „Legyen az atom munkás, ne katona!” Juraguában azonban a reaktorok végül soha nem kaptak nukleáris üzemanyagot, és az erőmű egyetlen napig sem működött.
