Újraalkották egy nyolcezer éves újkőkori férfi arcát Kínában
Bemutatták egy több mint nyolcezer évvel ezelőtt élt újkőkori férfi arcrekonstrukcióját a közép-kínai Honan tartomány fővárosában, Csengcsouban. A Hszinhua hírügynökség jelentése szerint a modell a Honan Tartományi Kulturális Örökségvédelmi és Régészeti Intézet, valamint a Csilin Egyetem bioarcheológiai laboratóriumának közös munkájával készült el. A projekt a korai földművelő közösségekhez tartozó csiahui lelőhely egykori lakóinak fizikai megjelenését teszi láthatóvá a modern 3D technológia segítségével.
- Kínai szakemberek bemutatták egy nyolcezer éve élt újkőkori férfi háromdimenziós arcrekonstrukcióját a Honan tartománybeli Csengcsouban.
- A modell elkészítéséhez a Csiahu lelőhelyen feltárt koponyát, valamint fizikai antropológiai és fejlett képalkotó módszereket használtak.
- A huszonéves korában elhunyt férfi arcvonásai a Közép-kínai-síkság történelem előtti népességének jellegzetességeit tükrözik.
A szakemberek a medencecsont alakja és a fogak kopása alapján megállapították, hogy az egyén 25 és 30 éves kora között hunyt el. Csu Hung, a laboratórium professzora szerint a feltárt koponya szabályos ovális alakú, kiugró szemöldökcsonttal és erős arccsonttal rendelkezik.
A férfi arca szögletes és viszonylag lapos, orra pedig közepes méretű volt. Ezek a morfológiai sajátosságok jól tükrözik a Közép-kínai-síkság történelem előtti populációira jellemző fizikai vonásokat, ezáltal fontos fizikai antropológiai adatokat szolgáltatva a térség korai benépesüléséről.
A rekonstrukció során a kutatók nagy felbontású térbeli adatokat gyűjtöttek a csontmaradványokról, majd elkészítették a koponya részletes digitális modelljét. Az arc megformálásához huszonnyolc kulcsfontosságú anatómiai pontot használtak, és az izomtapadási felületek elemzésével határozták meg a lágyrészek kontúrjait. A szoftveres eljárás során az elhunyt becsült életkorát is figyelembe vették, így az arcra apróbb mimikai ráncok és természetes arcszőrzet is felkerült.
Vang Vej, az intézet vezetője a bemutatón hangsúlyozta, a tudományos módszerek régészeti alkalmazása közvetlenebb és kézzelfoghatóbb módot kínál a nagyközönség számára a távoli múlt vizualizálására.
A Vujang megyében található csiahui lelőhely a Kr. e. 7000 és 5500 közötti időszakra datálható, így a korai neolitikum egyik legjelentősebb központjának számít Kelet-Ázsiában. A korszak a vadászó-gyűjtögető életmódról a letelepedett, mezőgazdaságra épülő társadalomra való áttérés időszaka volt.
Ez is érdekelhet
A nagyméretű településen a régészek az elmúlt évtizedek ásatásai során csontfurulyákat, korai szimbólumokat hordozó teknőspáncélokat, finom kidolgozású kerámiákat és kőeszközöket tártak fel. Ezek a leletek kulcsfontosságúak a kínai civilizáció eredetének, a korai zenei formáknak és az írásbeliség esetleges előzményeinek kutatásában.
A mostani arcrekonstrukció szorosan illeszkedik abba a tágabb technológiai folyamatba, amely során a digitális eszközök egyre nagyobb szerepet kapnak a kínai örökségvédelemben. Az ázsiai állam legújabb kulturális ötéves terve kiemelten kezeli az olyan technológiák alkalmazását, mint a mesterséges intelligencia, a műholdas távérzékelés, a drónok, valamint a 3D valóságmodellezés. Az ilyen jellegű digitális rekonstrukciók és az archiválási rendszerek fejlesztése jelentősen hozzájárul a sérülékeny régészeti adatok hosszú távú megőrzéséhez és tudományos feldolgozásához.
