Előkerültek a Pesti Kőműves és Kőfaragó Céh iratai
Iratvásárlás útján egyedülálló, a 18. és 19. századi fővárosi építészetet dokumentáló irategyüttessel, a Pesti Kőműves és Kőfaragó Céh anyagával gazdagodott a Budapest Főváros Levéltára. V. László Zsófia, az intézmény munkatársa a levéltár Facebook oldalán számolt be az eddig egy magánhagyatékban lappangó, a kutatók számára ismeretlen történelmi források megszerzéséről. A megvásárolt kötetek a hazai céhes keretek átalakulását, valamint a korszak legjelentősebb építőmestereinek tevékenységét rögzítik.
- Budapest Főváros Levéltára megvásárolta a Pesti Kőműves és Kőfaragó Céh több évtizeden át magánhagyatékban őrzött iratait.
- A hétrészes kötetgyűjtemény az 1780-as évektől a 19. század második feléig dokumentálja az építőmesterek képzését és működését.
- A forrásanyag ritka társadalomtörténeti adatokat tartalmaz a korszak meghatározó pesti építészeiről és az ipartestületi átalakulásról.
Az újonnan a közgyűjteménybe került anyag gerincét hét kötet és a hozzájuk kapcsolódó kiegészítő iratok alkotják, amelyek az 1780-as évektől egészen a 19. század második feléig követik nyomon a szervezet belső életét. A dokumentumok között megtalálhatók a céhülések és a későbbi ipartársulati választmányi ülések hivatalos jegyzőkönyvei, továbbá a céhes mesterek legfontosabb életrajzi és szakmai adatait összesítő mesterkönyv is.
Külön egységet képeznek az inasok és legények felfogadására, illetve felszabadítására vonatkozó nyilvántartások, amelyek pontos képet adnak a korabeli mesterségbeli képzés hierarchikus rendszeréről és a munkaerő vándorlásáról.
A forrásanyag kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy a 19. századi Pest arculatát meghatározó, iskolateremtő építészcsaládok és mesterek mindennapi működésébe enged betekintést. A bejegyzések számos új, eddig feltáratlan adattal szolgálnak mások mellett a Magyar Nemzeti Múzeumot is tervező Pollack Mihály, a Szent István-bazilika építésében kulcsszerepet játszó Ybl Miklós, valamint Hild József és Károly munkásságáról.
Szintén megjelennek az iratokban a jelentős pesti középületeket és bérházakat jegyző Zitterbarth építészcsalád tagjai. Az irategyüttes egyik legritkább társadalomtörténeti dokumentuma az a jegyzőkönyv, amely a céh saját betegsegélyező pénztára és a pesti Szent Rókus Kórház közötti pénzügyi elszámolásokat rögzíti, megvilágítva a korabeli szociális háló működését.
Pest városképének drasztikus átalakulása a 18. század végén indult meg, majd a 19. század első felében gyorsult fel igazán. A lakosságszám növekedése és a gazdasági fellendülés nagyszabású építkezéseket tett szükségessé. Ezt a folyamatot tovább gyorsította az 1838-as nagy pesti árvíz, amely után az Építőbizottmány szigorúbb szabályozásokkal és a klasszicista stílus jegyében építtette újjá a megsemmisült negyedeket.
Ez is érdekelhet
A kőműves mesterek munkája ekkor alapozta meg a világváros fizikai szerkezetét. Az iratok által felölelt időszak egyben a hagyományos céhrendszer felbomlásának kora is volt, amelyet fokozatosan felváltottak az ipartársulatok egészen az 1872-es végleges céhmegszüntetésig.
A Budapest Főváros Levéltára által megszerzett, több évtizedes lappangás után előkerült iratanyag a jövőben hiánypótló forrásbázist jelenthet a tudományos kutatások számára. Az intézmény tájékoztatása alapján a dokumentumok szisztematikus feldolgozása új, eddig ismeretlen kutatási lehetőségeket nyit meg mind a művészettörténészek, mind a várostörténészek előtt, segítve a magyar főváros 18. és 19. századi fejlődéstörténetének pontosabb megismerését.
