A római nők irányították az ókori bor- és olajtermelést

A modern történetírás évtizedekig abból a téves feltételezésből indult ki, hogy a római birtokokon dolgozó női vezetők (vilicák) kizárólag a háztartásért és a személyzet élelmezéséért feleltek. Ezt a félreértést nagyrészt Lucius Iunius Moderatus Columella 1. századi római író mezőgazdasági kézikönyvének téves értelmezése okozta.

Columella a vilicákról szóló fejezetét a négy évszázaddal korábban élt görög filozófus, Xenophón soraival kezdte, aki az athéni felsőosztálybeli nők ideális, házon belüli szerepéről írt. A szakirodalom sokáig ezt tekintette a római rabszolganőkre vonatkozó zsinórmértéknek, figyelmen kívül hagyva, hogy Columella a szövegben többször is egyértelműsítette: a görög szerző nézetei nem az ő korának mezőgazdasági valóságát tükrözik.

A történész forráselemzése rámutat, hogy a római szerző valójában egy rendkívül összetett, szigorúan a termelésre fókuszáló feladatkört írt le a női vezetők számára. A vilica feladatai közé tartozott a szüretelt szőlő levének kipréselése, a tartósítószerek és ízesítők (például só, üröm, édeskömény vagy forralt must) hozzáadása, valamint a borrá erjedés kényes folyamatának felügyelete.

Emellett ők irányították a fogyasztásra alkalmatlan olajbogyók ipari feldolgozását is. A régészeti feltárások bizonyítják, hogy ezeken a birtokokon a nagyméretű présházakban évente 50-100 ezer liter bort vagy olajat is előállítottak, így a nők egy hatalmas léptékű, a földbirtokosok bevételét alapvetően meghatározó iparág működéséért feleltek.

A termelés irányítása mellett a nők a gazdaság sikerét biztosító vallási rituálék elvégzésében is központi szerepet kaptak. Idősebb Cato (Marcus Porcius Cato) Kr. e. 2. századi államférfi és író a szőlő- és olajfaültetvények elengedhetetlen személyzeteként hivatkozik a férfi (vilicus) és női (vilica) vezetőkre, hangsúlyozva, hogy a női felügyelő kötelessége a bőséges termésért bemutatott áldozat.

Ezt a gyakorlatot a régészeti leletek - köztük a présházakban feltárt oltárok, valamint egy termékenységi áldozatot bemutató nőalakot ábrázoló mozaik - is alátámasztják. Emellett a Kr. e. 1. századi jogtudós, Trebatius (Gaius Trebatius Testa) örökösödési iratai is a termelőeszközök (instrumentum fundi) elválaszthatatlan részeként említik a női munkaerőt.

Az ókori gazdaság domináns szektora a mezőgazdaság volt, amelynek profittermelő képessége a precíz feldolgozási eljárásokon múlott. A bor és az olívaolaj a Római Birodalom legértékesebb kereskedelmi termékeinek számítottak.

A most publikált tanulmány bizonyítja, hogy a nők gazdasági szerepének évszázadokon át tartó marginalizálása a klasszikus szövegek szelektív olvasatának eredménye volt. Az újonnan vizsgált írásos emlékek és a régészeti leletek, köztük egy Rómában feltárt, borkészítőket irányító nőt ábrázoló falfestmény töredéke egyértelművé teszik: a rabszolgasorban lévő, de magas pozíciót betöltő római nők a birodalom gazdasági gépezetének nélkülözhetetlen, operatív vezetői voltak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nácik

• Újra ásnak Göring farkasvermi házánál a rejtélyes csontvázleletek miatt
• Vita bontakozott ki Berlinben egy náci bunker sorsa miatt
• Röntgenvizsgálat leplezett le egy átfestett náci festményt
• Rekordáron kelt el a nácik által elrabolt szökőkút
• Zsidó ellenállók búvóhelyeit azonosították a bedzini gettóban
• Zsidómentő lengyel asszonynak állított emléket a Pilecki Intézet