Ókori nők DNS-ét vizsgálták a Fekete-tenger partján fekvő görög kolóniában
Orosz genetikusok sikeresen dekódolták két, a Kr. e. 4. században élt nő DNS-ét az ókori görög gyarmatváros, Phanagoria területén feltárt sírokból. A Moszkvai Egyetem Közlönyének antropológiai sorozatában közzétett tanulmány szerint az egyazon kurgánban eltemetett, anyai ágon rokon nők eltérő származási háttérrel rendelkeztek. A felfedezés fizikai bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a mediterrán telepesek már a klasszikus időszakban rokoni kapcsolatokat építettek ki a helyi törzsekkel.
- Orosz paleogenetikusok első alkalommal szekvenálták a Fekete-tenger partján fekvő ókori görög kolónia, Phanagoria két Kr. e. 4. századi lakójának genomját.
- A kutatás egyazon kurgánban nyugvó, anyai ágon másodfokú rokonságban álló, de jelentősen eltérő genetikai származású nők maradványait azonosította.
- Az eredmények tudományosan igazolják, hogy a görög telepesek már a klasszikus korban házasságot kötöttek a régió helyi törzseinek képviselőivel.
A kutatás alapjául szolgáló csontvázakat a phanagoriai Déli nekropoliszban tárták fel még 2012-ben. A régészek egy kurgán, vagyis halomsír alatt két téglasírra bukkantak, amelyekben felnőtt nők maradványait azonosították. A paleopatológiai vizsgálatok megállapították, hogy a központi sírban egy ötven év körüli, míg a másikban egy huszonöt évnél fiatalabb nő nyugodott.
A temetkezések között rövid idő telt el, a sírokban talált kerámiaedények alapján pedig mindkét temetkezés a Kr. e. 4. század első felére datálható. A radiokarbonos kormeghatározás ennél korábbi, Kr. e. 8. és 5. század közötti időszakot mutatott, de ezt az eltérést a tengeri táplálkozásból eredő rezervoárhatás is okozhatta.
A Szíriusz Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa, Jelizaveta Rozsgyesztvenszkih által vezetett kutatócsoport sikeresen vont ki ősi DNS-t a maradványokból, amelyek a klasszikus korból származó épségük miatt ritkaságnak számítanak. A genetikai elemzés kiderítette, hogy mindkét személy a H2a5 mitokondriális haplocsoporthoz tartozott.
A vizsgálatok kimutatták, hogy az elhunytak anyai ágon másodfokú rokonságban álltak egymással. A kutatók feltételezése szerint a kurgánba egy nagymamát és unokáját, egy nagynénit és unokahúgát, esetleg azonos anyától, de eltérő apától származó féltestvéreket temettek.
A szoros biológiai rokonság ellenére a két nő genetikai származása jelentős eltéréseket mutatott. Az idősebb nő genomja a mediterrán térség népességéhez állt a legközelebb, ahonnan Phanagoria alapítói is érkeztek. Származása a szicíliai Himera kolónia, valamint a nyugat-kisázsiai és krétai bronzkori populációk genetikai profiljához hasonlított.
Ez is érdekelhet
Ezzel szemben a fiatalabb nő DNS-ében már megjelentek a Fekete-tenger északi partvidékén élő törzsekre jellemző markerek. Az ő genomja nagyobb egyezést mutatott a korai örményországi mintákkal, a mai Novorosszijszk térségéből származó meótiszi temetkezésekkel, valamint az észak-európai bronzkori népesség sztyeppei komponenseivel.
Ezek a tudományos eredmények fontos adalékkal szolgálnak a Kr. e. 8. és 6. század között zajló görög gyarmatosítás történetéhez. Phanagoriát a kis-ázsiai Teósz városából érkező telepesek alapították a Kr. e. 6. században a mai Taman-félszigeten. A település az ázsiai Boszporosz fővárosává és a régió fontos kereskedelmi központjává vált, amely a történelmi válságok ellenére a Kr. u. 10. századig fennmaradt. A betelepülők az első pillanattól rákényszerültek a helyi törzsekkel való interakcióra. A genetikai elemzés bizonyítja, hogy a görög telepesek és a helyi lakosság között már a város korai szakaszában vérségi kapcsolatok alakultak ki.
