Rejtett kőoszlopokat azonosítottak a bretagne-i halomsírokban
Ember alakú kőoszlopokat rejthetnek a franciaországi Coëby temető egyelőre feltáratlan neolitikus halomsírjai. A Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) munkatársai által végzett geofizikai vizsgálat eredményei megerősíthetik az érintett építmények temetkezési funkcióját.
- A francia kutatók roncsolásmentes eljárással vizsgálták meg a bretagne-i Coëby temető két nagyméretű, korábban feltáratlan őskori építményét.
- Az elektromos ellenállásmérésre épülő technológia jelentős kőtömbök jelenlétét mutatta ki a földhalmok központjában, amelyek ember alakú sztélék lehetnek.
- A felfedezés megerősíti az érintett struktúrák temetkezési funkcióját, és új adatokat szolgáltat a nyugat-európai megalitikus kultúra szokásairól.
A bretagne-i lelőhely régóta a kőkorszaki kutatások kiemelt helyszíne, mivel számos őskori kőemléket és földhalmot foglal magában. A TRED30 és TRED31 kódnéven ismert, 1986-ban felfedezett mesterséges halmok ötven-nyolcvan méter hosszúak, magasságuk pedig eléri az 1,8 métert. Sérülékenységük és védettségük miatt a hagyományos régészeti ásatás nem volt kivitelezhető, ezért a szakemberek az elektromos ellenállás-feltérképezés roncsolásmentes módszerét alkalmazták.
A technológia lényege, hogy fémkarókon keresztül biztonságos elektromos áramot vezetnek a talajba, majd a vezetőképesség eltéréseiből következtetnek a felszín alatti anomáliákra, mivel a talaj jól vezeti az áramot, míg a tömör kőzet ellenáll annak.
A műszeres felmérések mindkét halom középpontjában jelentős elektromos ellenállás-kiugrásokat rögzítettek, amelyek profilja megegyezik a közeli dolmeneknél korábban mért gránitblokkok értékeivel. A TRED30 jelzésű építmény esetében az anomáliák a mélyebb rétegekben váltak kifejezettebbé, ami arra utal, hogy a jelentős méretű kőszerkezetek a műemlék magjában helyezkednek el.
Ezzel szemben a TRED31 halom vizsgálata felszínhez közeli kőépítmények jelenlétét mutatta ki. A kutatók megállapították, hogy a több ezer éves erózió következtében az egyik kőtömb csúcsa már láthatóvá is vált, bár ez a részlet a korábbi terepbejárások során elkerülte a szakemberek figyelmét.
Bár a szkennelés nem alkalmas a rejtett objektumok pontos formájának és elrendezésének megjelenítésére, a szakemberek a korábbi regionális ásatási tapasztalatok alapján valószínűsítik, hogy a halmok durván megmunkált, ember alakú állóköveket rejtenek. Ez a szerkezeti kialakítás a szintén franciaországi Passy-típusú műemlékekkel mutat szoros rokonságot, ahol a hosszúkás földhalmok hasonló funkciójú kőoszlopokat vagy központi sírkamrákat fedtek el.
A Krisztus előtti ötödik és negyedik évezredben a mai Bretagne területe a megalitikus építészet európai központja volt. Az itteni közösségek hatalmas kőtömbökből álló, rendkívül munkaigényes temetkezési komplexumokat hoztak létre, amelyek nemcsak a halottkultuszban játszottak szerepet, hanem a helyi csoportok területi dominanciájának és társadalmi kohéziójának vizuális szimbólumaiként is szolgáltak, a rejtett struktúrák pontos felépítését azonban csak egy jövőbeli, teljes körű fizikai feltárás tisztázhatja véglegesen.
