Évekig tartó kísérlettel fejtették meg a neolitikus gipsztemetkezések titkát

Az őskori temetkezési rituálék pontosabb megértése érdekében a kutatócsoport három, a tudomány számára felajánlott emberi holttest felhasználásával modellezte a neolitikus (főként levantei) gyakorlatot. A donorok haját, fejbőrét és felkarját vörös okkerrel (vas-oxid tartalmú földfestékkel) festették be, majd a testeket megkötözték. Az első holttestet hidratált mésszel, a másodikat gipszbevonattal (modellgipsszel) borították be, míg a harmadik testet bevonat nélkül, kontrollcsoportként temették el. Öt év elteltével, a sírok exhumálásakor a kutatók szembetűnő különbségeket tapasztaltak a megőrződés mértékében.

A kezeletlen kontrolltest szinte teljesen csontvázasodott, csak elenyésző lágyszövet-maradványok maradtak fenn. A gipszbevonat kemény burkot képezett a második test körül, amelynek belső felületén kiválóan megőrződtek az arc, a test, a haj és a kötözőkötelek lenyomatai; maga a test azonban részben csontvázasodott, és bizonyos csontokban termeszek is megtelepedtek.

A legkiválóbb konzerváló anyagnak a mész bizonyult. Bár a mészburok alatt ez a holttest is részben lebomlott, hatalmas felületeken – a fejen, az ujjakon, a torzón és a hasüregen – épen maradt a bőr, ami bizonyítja a mész vízállóbb, a talajjal való interakciót meggátló és antibakteriális tulajdonságait.

Meglepő eredményt hozott azonban a szimbolikus festék vizsgálata: az öt év elteltével az okker mindhárom esetben szinte teljesen eltűnt (csak a hajban volt kimutatható), ami a kutatók szerint azt jelenti, hogy a több ezer év után is vörösen pompázó őskori leletek esetében az eredeti rituálék során hatalmas, az eddig feltételezettnél jóval nagyobb mennyiségű okkert használhattak.

A kutatás a Közel-Kelet egyik legfontosabb társadalmi tranzíciójához kapcsolódik. A mintegy 10 000 évvel ezelőtti időszakban, amikor a vadászó-gyűjtögető életmódot felváltotta a letelepedett, mezőgazdaságon alapuló társadalom, az állandó településeken megjelentek a temetők és a bonyolult halottkultuszok. A dél-levantei térségben – például Jerikóban vagy 'Ain Ghazal lelőhelyén – feltárt, gipsszel újraformázott emberi (ős)koponyák és az egész testet fedő gipsztemetkezések azt jelzik, hogy a korai közösségek intenzív fizikai és szimbolikus kapcsolatot tartottak fenn halottaikkal.

Az őskori építészetben használt gipsz és az életet, illetve újjászületést szimbolizáló vörös okker temetkezési alkalmazása nem csupán szakrális célt szolgált, hanem – mint azt az exhumálási kísérlet is bizonyította – tudatos és funkcionális technológiai lépés volt a holttestek (akár otthonokon belüli) konzerválására és a fertőzések terjedésének megakadályozására.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2012

• Öveges professzor, mindenki fizikatanára
• Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
• A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
• Vietnam öröksége - Irak árnyéka
• Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
• Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
• Variációk Fidel Castro likvidálására
• Kossuth „búcsúja” prózában és versben
• Megmentésre váró hungarikumok