Kukoricára épülő mezőgazdaságot folytattak a prekolumbiánus Brazíliában

Eliane Chim mintákat választ ki stabil izotóp elemzéshez © Mariane Pereira Ferreira

A kutatócsoport a késő holocén időszakra fókuszálva több mint száz, harminchét különböző régészeti lelőhelyről - köztük a Cerrado, a Caatinga és az Atlanti-parti esőerdő (Mata Atlântica) régióiból - származó emberi maradványt vizsgált meg. A szakemberek a fogakból és csontokból kinyert stabil szén-, nitrogén- és oxigénizotópok elemzését radiokarbonos kormeghatározással és archeobotanikai leletekkel ötvözték.

Az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a nyílt téri, nagy kiterjedésű falvakat lakó közösségek étrendjének jelentős részét a kukorica tette ki. Ezzel szemben a velük egy időben, a közeli sziklamenedékekben élő népesség jóval diverzifikáltabb, a kukoricát alig tartalmazó étrenden élt. Mivel ezek a csoportok azonos ökológiai környezetben léteztek, a különbség egyértelműen az eltérő kulturális hagyományokra és gazdasági stratégiákra vezethető vissza.

A felfedezés egy évtizedes régészeti vitát zár le a brazil trópusi szavanna, a Cerrado prekolumbiánus társadalmainak életmódjával kapcsolatban. A tudományos diskurzus korábban két szélsőség között mozgott: a kutatók vagy rendkívül mobilis vadászó-gyűjtögetőkként, vagy az adott területen letelepedett, kizárólag egyetlen növényre támaszkodó, intenzív monokultúrás földművesekként írták le ezeket a népeket.

Patrick Roberts, a Max Planck Geoantropológiai Intézet professzora rámutatott: a mostani adatok igazolják, hogy a kukoricatermesztés egy ellenálló, polikultúrás élelmiszer-termelési rendszer része volt, amelyben a háziasított növényeket a vadon termő fajokkal és a helyi ökológiai ismeretekkel ötvözték.

A dél-amerikai régészetben a prekolumbiánus földhasználat és az őslakos innovációk vizsgálata során eddig elsősorban az Amazonas-medence állt a figyelem középpontjában. André Strauss, a São Pauló-i Egyetem Régészeti és Néprajzi Múzeumának professzora szerint a kutatás rávilágít arra, hogy a hatalmas biodiverzitással rendelkező Cerrado térsége az Amazonashoz hasonlóan az őslakos innovációk egyik legfőbb központja volt.

A nagy kiterjedésű falvakat fenntartani képes, ökológiailag tudatos mezőgazdaság nemcsak a múltbeli élelmiszer-termelés megértéséhez járul hozzá, hanem bizonyítja az őslakos közösségek évszázadokon át tartó, fenntartható tájformáló tevékenységét a világ egyik leggazdagabb trópusi ökoszisztémájában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról