Nőstény gyapjas mamutokra vadászott a jégkori ember
A jégkori vadászok tudatosan a matriarchális csordákban élő nőstény gyapjas mamutokat célozták meg, ahogy az a Current Biology című tudományos folyóirat legfrissebb számában publikált nemzetközi kutatásból kiderül. A Stockholmi Egyetem és a Lengyel Tudományos Akadémia munkatársainak átfogó paleogenetikai elemzése nemcsak a korai ember vadászati stratégiáit világítja meg, hanem a megafauna viselkedésökológiájára is új bizonyítékokat szolgáltat.
- A Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a felső paleolitikum embere kifejezetten a nőstény gyapjas mamutokat vadászta.
- A húszezer és harmincezer év közötti csontmaradványok paleogenetikai elemzése kimutatta, hogy az emberi települések közelében feltárt leletek hetven százaléka nőstényektől származik.
- A svéd és lengyel kutatók a vizsgálatok során egy ritka kromoszóma-rendellenességet, a Turner-szindrómát is azonosították egy oroszországi lelet esetében, ami az első ilyen eset egy kihalt fajnál.
A kutatócsoport több mint ötszáz gyapjas mamut maradványát vizsgálta meg Európa, Ázsia és Észak-Amerika különböző jégkori lelőhelyeiről. A húszezer és harmincezer évvel ezelőtti csontokból kinyert ősi DNS alapján a tudósok pontosan meghatározták az egyedek biológiai nemét.
David Díez del Molino, a Stockholmi Egyetem paleogenetikusa rámutatott, a kutatás kétséget kizáróan bizonyítja, hogy emberi tevékenység állt a nagyobb csontfelhalmozódások hátterében, amivel sikerült lezárni a mamuttemetők kialakulásáról szóló több évtizedes tudományos vitát.
A vizsgálatok feltárták, hogy a természetes csapdákban, például földcsuszamlásokban vagy víznyelőkben elpusztult állatok maradványainak hatvanhat százaléka hím volt. Ez alátámasztja azt a biológiai feltételezést, hogy a magányosan kóborló hímek sokkal gyakrabban estek áldozatul a természeti katasztrófáknak.
Ezzel szemben az ismert emberi települések közelében feltárt régészeti helyszíneken a csontok hetven százaléka nőstényektől származott. A kőkori ember a hatalmas állatokat húsuk, zsírjuk és bőrük miatt ejtette el, a csontokat és az agyarat pedig építőanyagként vagy szerszámként hasznosította.
A kutatók szerint a nőstények preferálása mögött rendkívül összetett okok állhattak a felső paleolitikumban. Jarosław Wilczyński, a Lengyel Tudományos Akadémia régésze arra figyelmeztetett, hogy bár a nőstények kisebb testméretük miatt könnyebb célpontnak tűnhettek, a csordákban élő állatok valószínűleg szervezett csoportos védekezéssel rendelkeztek.
Hannah M. Moots, a Stockholmi Egyetem kutatója kiemelte, hogy a nőstények vezette csoportok a magányos hímekkel ellentétben sokkal kiszámíthatóbb útvonalakon vándoroltak. Ez a tervezhető mozgás lehetővé tette a vadászó közösségek számára, hogy gyakrabban találkozzanak a csordákkal, akár aktív vadászat, akár az elhullott tetemek hasznosítása céljából.
A populációk genetikai vizsgálata során a szakemberek egy egyedülálló biológiai anomáliát is azonosítottak az észak-szibériai Wrangel-szigetről származó egyik leletnél. A vizsgált példány nem rendelkezett egyértelműen nőstény vagy hím kromoszómapárral, hanem a mozaikosság jeleit mutatta, ahol a sejtek egy részében csak egyetlen X kromoszóma található. Ezt az állapotot az embereknél Turner-szindrómaként ismerik az orvostudományban.
Love Dalén, a Stockholmi Egyetem evolúciós genomikai szakembere hangsúlyozta, hogy ez az első alkalom, amikor egy kihalt fajnál dokumentálták ezt a rendellenességet, ami jól mutatja az ősi DNS vizsgálatában rejlő hatalmas tudományos lehetőségeket.
