Gyapjas mamut fogát találták meg a Tiszában
A Tisza rendkívül alacsony vízállása nyomán kivételes őslénytani leletek, köztük egy gyapjas mamut jó állapotban fennmaradt felső foga került elő a folyómederből. A felfedezésről a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum számolt be, amelynek önkéntes kutatóprogramja ismét rávilágított arra, hogy az aszályos időszakok egyedülálló lehetőséget teremtenek a Kárpát-medence jégkori ökoszisztémájának megismerésére és a leletek megmentésére.
- A Tisza alacsony vízállását kihasználva jégkori ősmaradványokat, köztük egy gyapjas mamut felső fogát azonosították Tiszafürednél.
- A Kiss Pál Múzeum és Krizsán Sándor őslénykutató által szervezett kutatás során őskori állatcsontok és kerámiatöredékek is előkerültek a mederből.
- A folyami erózió és a nyári aszályos időszakok együttesen jelentősen segítik a Kárpát-medence pleisztocén kori faunájának feltérképezését.
A hétvégén lezajlott kutatást a helyi múzeum hirdette meg, kihasználva a tartós csapadékhiány miatt visszahúzódott vízszintet. A programhoz csatlakozott Krizsán Sándor őslénykutató is, akinek szakmai iránymutatásával a civilekből álló önkéntes csoport a Tisza iszapjában és kavicságyában vizsgálódott.
A munkálatok legjelentősebb eredménye egy kifejlett gyapjas mamut felső foga volt, amely a folyami hordalékban viszonylagos épségben konzerválódott. A szakemberek a mamutfog mellett más, egyelőre pontosabb meghatározásra váró pleisztocén kori állatfajok csontmaradványait, valamint későbbi történelmi korokból származó kerámiatöredékeket is felszínre hoztak.
A magyarországi folyók, különösen a Tisza és a Duna medre évszázadok óta gazdag lelőhelye az ősmaradványoknak. A vízfolyások folyamatosan mossák alá a partfalakat, kimozdítva az évezredekkel ezelőtt lerakódott üledékes rétegeket, a száraz nyári időszakokban pedig ezek a területek aszály idején szárazra kerülnek és hozzáférhetővé válnak a kutatók számára. A Kiss Pál Múzeum és Krizsán Sándor őslénykutató együttműködése nem új keletű, a szakember munkásságának köszönhetően az intézmény már 2025-ben is egy sikeres időszaki kiállításon mutathatta be a térség gazdag őslénytani múltját a nagyközönségnek.
A gyapjas mamutok a pleisztocén kor utolsó eljegesedési periódusának emblematikus állatai voltak, amelyek a mai Magyarország területén elterülő jégkori sztyeppéken is nagy csordákban éltek. Ezek a hatalmas testű, vastag bundájú növényevők az utolsó jégkorszak végén, mintegy tízezer évvel ezelőtt tűntek el a Kárpát-medencéből a klíma felmelegedése és a vadászó emberi közösségek térnyerése következtében. A most megtalált felső fog kiemelten értékes lelet, mivel a mamutok fogazatának kopása és belső szerkezete alapján a kutatók meg tudják határozni az egyed korát, étrendjét és a korszak ökológiai viszonyait.
Az ehhez hasonló mederkutatások és civil bevonással zajló programok kiemelt jelentőséggel bírnak a hazai tudományos életben. A nyári extrém alacsony vízállások sorra tárják fel az eddig rejtett történelmi és őslénytani rétegeket a hazai folyóvizekben. A tiszafüredi felfedezés nemcsak a múzeum gyűjteményét gazdagítja, hanem értékes adatokat szolgáltat a Kárpát-medence őskörnyezetének rekonstruálásához, egyúttal ráirányítja a figyelmet a medrekben rejlő, azonnali megmentésre váró kulturális és természeti örökség megóvására.
