Nem észlelte időben a nép haragját Irán utolsó uralkodója

Mohammad Reza sah és második felesége, Szoraja királyné sívakáción Iránban, 1952. Míg népe jó része nyomorban élt, a sah fényűző gazdagságban.

Hidegháború a Közel-Keleten: a sah dönt

Bár a második világháború kirobbanásakor az iráni vezetés deklarálta semlegességét, Moszkva és London – attól tartva, hogy a Németország iránt elköteleződött Reza Pahlavi katonailag is együtt fog működni a nácikkal – egy 1941. augusztus 25-én indított hadműveletben megszállta Iránt, a sahot pedig lemondatták fia javára. A megbuktatott uralkodót Mauritiusra, majd Dél-Afrikába vitték, s ott halt meg száműzetésben 67 éves korában, 1944. július 26-án.

Mohammed Reza Pahlavi hiába kapta a legjobb nevelést, s végezte el egy előkelő svájci iskola után a teheráni katonai akadémiát, kezdetben bizonytalanul ült a trónon. Helyzetét nem könnyítette meg, hogy Sztálinnak a háború végén 1945-ben sikerült megtartani az Észak-Iránban megszállt területeket.

Az Autonóm Azerbajdzsáni Köztársaság és a Mahábádi (Kurd) Köztársaság létrejöttét követően a sah Washingtonhoz fordult segítségért, majd a szovjetek végül az ENSZ nyomásának engedve 1946 májusában visszavonulót fújtak.

A meglehetősen heterogén – iszlamista, nemzeti, szociáldemokrata és radikális pártokat egyaránt tömörítő –, a Truman-doktrína által garantált függetlenséget zászlajára tűző iráni Patrióta Nemzeti Front célkitűzéseivel szemben az antikommunista, angolul folyékonyan beszélő, a Szovjetunió előretörésétől tartó fiatal uralkodó és köre úgy döntött, a hidegháborús játszmában Washington oldalára áll, megalapozva ezzel az Egyesült Államok és a nemesi származású autokrata vezető bensőséges kapcsolatát.

Reza sah aláírja a trónról való lemondását fia, Mohammad Reza jelenlétében 1941 szeptemberében. A megbuktatott uralkodót előbb Mauritius szigetére, majd Dél-Afrikába vitték, ahol 1944. július 26-án, 67 évesen meghalt.

A fiatal sah minden eszközzel azon volt, hogy elmaradott, szegénységtől és analfabetizmustól sújtott országa gazdaságát előrelendítse. A sah a kőolaj-bevételekre alapozva 1963-ban meghirdette az ún. fehér forradalmat, amellyel országát a térség, sőt a világ legnagyobb hatalmai közé akarta emelni.

Az iráni uralkodó modernizációs kísérlete felemásra sikeredett, mert miközben Irán-szerte számos utat, vasutat, repülőteret, gátakat és öntözőműveket építettek, az infrastruktúra hiányai miatt a berendezések olykor el sem jutottak a beruházások helyszínére.

A földreform az ipartelepítés ösztönzését és az ipari munkaerő megteremtését szolgálta, de ennek komoly ára volt: szétverték a falu társadalmát, az elhibázott gazdaságpolitika miatt pedig elszabadult az infláció, spekuláció és zűrzavar támadt a gazdaságban. Javult viszont az egészségügy helyzete, s megindult az analfabetizmus olyannyira áhított felszámolása. Az iráni nők szavazati jogot kaptak, s jelöltek is lehettek.

1. Hidegháború a Közel-Keleten: a sah dönt
2. Támadnak a mullahok
3. A nép szenved, a sah hegedül
4. A nép fellázad, a sah megbukik

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2021

• Ókori emberáldozatok 
• A magyar könnyűzene a hetvenes években
• Az MSZMP-tömegszervezetek mindennapjai
• Piranesi rézkarcbörtönei
• Itt a szép, itt a jó, itt a parázs gesztenye!
• A szepesgörgői Görgey–Csáky-kastély
• Magyar konyha a gulyás előtt
• A háztáji gazdálkodás kialakulása és szerepe
• Az Én évtizede a rockzenében