Máig veteránok laknak az első világháborús brit emlékházakban

Több mint száz évvel az átadásuk után is megőrizték eredeti rendeltetésüket, és továbbra is egykori katonákat, illetve családjaikat szállásolják el azok a történelmi emlékházak, amelyeket az első világháború lezárásakor építettek a brit Norfolk Ezred veteránjai számára. A BBC riportja szerint a Norwich város határában, Sprowstonban található épületegyüttes egy olyan háborús emlékmű, amely a szimbolikus tiszteletadáson túl ma is gyakorlati társadalmi funkciót tölt be. A lakásokat jelenleg egy brit veteránokat segítő jótékonysági szervezet, a Haig Housing kezeli, amely az egész országban mintegy ezerötszáz hasonló ingatlant tart fenn a leszerelt fegyveresek számára.

A Norfolk Regiment Memorial Cottages nevű lakópark megtervezésére a norwichi származású Cecil Upcher építészt, a Norfolk Ezred 9. zászlóaljának egykori tisztjét kérték fel. Upcher személyesen élte át a nyugati front borzalmait: már 1915-ben megsebesült, később pedig a belgiumi Ypres melletti heves harcokban számos közeli barátját elvesztette.

A Royal Norfolk Ezredi Múzeum kurátora, Kate Thaxton tájékoztatása alapján a férfit végül „gránátnyomás” (poszttraumás stressz szindróma) diagnózissal vonták ki a frontvonalról. Hazatérése után az építész szoros kapcsolatot ápolt egykori alakulatával, és a megélt traumák hatására mély empátiával viszonyult a frontról testi vagy lelki sérülésekkel visszatérő bajtársakhoz.

Az emlékházak felépítésének fő mozgatórugója az ezred parancsnoka, Sir Edward Strickland tábornok volt, aki a hadosztály adománygyűjtő kampányaiból finanszírozta a projektet. Strickland célja az volt, hogy a klasszikus kőemlékművek helyett olyan létesítményt hozzanak létre, amely konkrét, mindennapi segítséget nyújt a harcokat túlélő, gyakran nyomorban élő férfiaknak. Upcher első körben tíz darab kétszintes, ikerházas elrendezésű épületet tervezett, amelyeket 1921-ben nyitottak meg a rászorulók előtt, és amelyeket később még két további épülettel egészítettek ki. Az építkezés fontosságát jelezte, hogy 1921 februárjában V. György brit király és Mária királyné is személyesen tekintette meg a munkálatokat.

A házakat tudatosan egy egészséges, friss levegőjű természeti környezet és a helyi laktanya közelében alakították ki, folyóvízzel és a kor legmodernebb kényelmi felszereléseivel ellátva. Az egyik legelső lakó Lancelot Ladbrook közlegény volt, aki súlyos, életveszélyes hasi sebesülést szenvedett a nyugati fronton, és az életét csak a bajonettjéből készített rögtönzött szorítókötés mentette meg.

A második világháború befejezése után Upchert ismét megbízták a lakópark bővítésével. Az idős építész ekkor már konzultált az első világháborús veteránokkal a praktikus szempontokról, ezért a kétszintes házak helyett hat darab háromszobás, lépcső nélküli, szélesített ajtókkal ellátott, akadálymentesített bungalót tervezett a mozgássérült katonák számára.

A brit társadalom számára a veteránok lakhatási és egészségügyi ellátása az első világháborút követően vált kritikus, országos szintű problémává. Az 1914 és 1918 közötti konfliktusban a Brit Birodalom több mint egymillió katonát vesztett, a rokkantak és a tartós fizikai vagy pszichológiai sérülést szenvedettek száma pedig meghaladta a kétmilliót. Csak a Norfolk Ezredből mintegy hatezer férfi esett el a harcokban.

A hazatérő, sokszor munkaképtelen katonák hatalmas terhet róttak az amúgy is kimerült állami szociális ellátórendszerre. Ebből a válságból nőtt ki a jótékonysági szervezetek kiterjedt hálózata, köztük a fegyveres erők főparancsnoka, Douglas Haig tábornagy nevét viselő Haig Memorial Homes is, amely 2003-ban átvette a norwichi emlékházak fenntartását az ezred megszűnt alapítványától.

Az emlékházak utca- és épületnevei máig őrzik az ezred első világháborús bevetési helyszíneit, köztük a tragikus kimenetelű oszmán-törökországi Gallipoli, az iraki (mezopotámiai) harcterek és a belgiumi frontvonalak emlékét. Míg a komplexum eredetileg kizárólag a norfolki alakulat tagjait fogadta, a Haig Housing irányítása alatt ma már a brit hadsereg, a királyi légierő (RAF) és a haditengerészet (Royal Navy) veteránjai is otthonra lelhetnek a falak között. A szervezet adománygyűjtési vezetője, Patrick Lyster-Todd szerint a fegyveres erők leszerelt tagjainak lakhatási igénye ma is óriási, és az alapítvány jelenleg csak minden kilencedik jogosult kérelmezőnek tud szállást biztosítani a szigetországban.