Homeini ajatollah gyújtó szavára lobbant fel az iráni iszlám forradalom

34 éve, 1989. június 3-án hunyt el Ruholláh Muszavi Homeini, Irán legfőbb vallási vezetője, a Mohammad Reza Pahlavi sah uralmát megdöntő iszlám forradalom vezetője. Végakaratában kíméletlenül ostorozta az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót és a nemzetközi cionizmust.

A tömegek kegyeltje

1902. szeptember 24-én, a perzsa időszámítás 1281. évében született a közép-iráni Homejnben. Apja mollah (muzulmán hittudós) volt, aki a sah és a földbirtokosok hatalma ellen prédikált, ezért ellenségei fia születése után nem sokkal agyonverték.

Az elárvult ifjút tudós bátyja nevelte, majd a síita „Rómában”, Kom városában folytatott teológiai, jogi, filozófiai tanulmányokat. 1928-ban megnősült, három lánya és két fia született, legidősebb fiát száműzetése idején a sah titkosszolgálata meggyilkolta.

Homeini az iszlám törvények és jog elismert tudósa lett, tanított, könyveket írt, ezek közül már az első közvetlen támadás volt a sah diktatórikus uralma, a külföld előtti behódolás, az iszlám kultúra módszeres lerombolása ellen.

Az 1950-es évek elején már mint főpap, ajatollah (Allah megbízottja) állt ki az iráni olajat államosító Moszadik-kormány mellett.

Gyűlölete a sah és környezete iránt tovább fokozódott, amikor 1953-ban a külföldi olajvállalatok és a CIA segítségével szervezett puccs megbuktatta a kormányzatot.

Homeini szónoklataiban ostorozta a Mohammad Reza Pahlavi által 1962-ben meghirdetett „fehér forradalmat”: a kapitalizálódást, a külföldi tőke bevonását, a feudalizmus maradványainak felszámolását, a földbirtokok (köztük az egyháziak) kisajátítását, az egyházi előjogok megtépázását, mindazt, amit a perzsa hagyományok és életforma lerombolásának tartott.

A sah 1963-ban őrizetbe vetette, mire tüntetéshullám árasztotta el az országot, a „Halál vagy Homeini” jelszót skandáló tömeg és a hadsereg összecsapásaiban több ezer ember vesztette életét.

Mohammad Reza Pahlavi ezután állítólag kétmillió dollárt ajánlott fel neki, ha külföldre távozik, mire Homeini a dupláját ígérte, ha a sah vonul vissza a politikától. Hogy miből szerezte volna a pénzt? „Nekem csak egy szót kell szólnom, és másnapra a bazárból összegyűlik a négymillió” – felelte.

Homeini ereje nemcsak az iszlámból, a tömegek fanatizmusából fakadt, mögötte állt a külföldi tőke behatolása által veszélyeztetett, az évszázadok alatt családi, etnikai, vallási és törzsi szálakkal összefonódott nagyhatalmú bazár is. Homeinit halálra ítélték, de mivel a vallási vezetés „nagy ajatollahnak” nyilvánította, „csak” száműzték az országból.

Száműzetésből a hatalomba

1964-től rövid ideig a törökországi Izmirben élt, majd 14 éven keresztül az iraki síita szent város, Nedzsef volt a székhelye. Innen bátorította a hazai ellenzéket, magnókazettára mondott beszédeit tízezerszám másolták és terjesztették.

Amikor 1978 októberében Párizsba költözött, gyakorlatilag az összes sahellenes politikai irányzat mögötte állt, felhívására százezrek árasztották el az utcákat. Franciaországban hosszú sorok vártak hozzá bebocsátásra hazai és külföldön élő irániak, hogy az almafa alatt napjában ötször elmondott imádsága után találkozhassanak vele.

Az iráni tömegmozgalmak nyomására Mohammad Reza Pahlavi 1979. január 16-án elmenekült Teheránból. Február 1-jén soha nem látott győzelmi mámor fogadta a hazatérő Homeinit, mint a forradalom vitathatatlan vezérét, aki kinevezte az új kormányt, majd március 1-jén visszavonult Komba.

Nem volt kegyelem a korábbi rendszer kiszolgálóinak: menekülnie kellett a sah miniszterelnökének, Sápur Baktiarnak is, az iszlám népbíróságok ítéletei nyomán már februárban elkezdődtek a kivégzések.

1979. április 1-jén kikiáltották az iszlám köztársaságot, decemberben életbe lépett az új alkotmány, amely szerint Homeini ajatollah a legfőbb vezető, a fegyveres erők feje, a vallás legfőbb értelmezője, a törvények forrása. Hatalma átszőtte a gazdaság, a társadalom, a vallás és a hadsereg minden rétegét, a hatalmi harcokba azonban csak a döntő pillanatokban szólt bele, mindig a háttérből irányított.

Irán 1980-ban rendkívül véres és értelmetlen háborúba bonyolódott Irakkal, amelynek végén egyik fél sem mondhatta magát győztesnek. Homeini azt mondta: a nyolc évig tartó háború egy pillanatáért sem érzett sajnálatot, bár az több millió halottat követelt, s 350 milliárd dolláros kárt okozott országának.

Homeini vezetése alatt Iránban az élet minden területét az iszlám fundamentalizmus határozta meg, a gazdasági-tudományos elit nagy része emigrációba kényszerült, vagy fel kellett adnia a korábbi nyugatias életstílusát, „visszatérve” az iszlám szokásokhoz.

A kíméletlen iszlám törvénykezés jegyében a hűtlen asszonyokat megkövezték, a csador elhagyásáért még a lányokra is korbácsolást szabtak ki, lopásért kézlevágás járt.

A nyugati kultúrát elutasító ajatollah fatvát, halálos ítéletet jelentő kiközösítést mondott ki Salman Rushdie íróra egy regényéért, a nyugati zenét betiltották, a férfiakat és a nőket nyilvános helyeken elkülönítették, az országból mintegy kétmillió ember menekült el.

Alinak, a síitizmus első imámjának és vértanújának leszármazottja (ezt jelképezte a Homeini által viselt fekete turbán) 1989. június 3-án hunyt el szívrohamban Komban.

Végakaratában kíméletlenül ostorozta az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót, a nemzetközi cionizmust, s Allah árulóinak nevezve kiátkozta a velük együttműködő muzulmán uralkodókat. Felszólította a világ muzulmánjait: „Allah ajándékaként” kezeljék és óvják meg az általa alapított Iráni Iszlám Köztársaságot.