Méreggel kenték be az őskori vadászfegyvereket Szaúd-Arábiában
A korai Homo sapiens már 125 ezer évvel ezelőtt is összetett, toxikus növényi kivonattal bekent fegyvereket használt a vadászatok során az Arab-félszigeten. A Griffith Egyetem nemzetközi kutatócsoportjának a Science tudományos folyóiratban megjelent cikke szerint a mikroszkópos és kémiai elemzések egy egykori édesvizű tó partján feltárt kőeszközökön mutatták ki a gyilkos vegyületek és a rögzítéshez használt anyagok nyomait.
- Egy nemzetközi kutatócsoport több mint ötezer kőkori eszközt vizsgált meg Szaúd-Arábiában.
- A 125 ezer éves leleteket az egykor tavakban gazdag Rub el-Háli sivatagban tárták fel.
- A fegyverek hegyén talált növényi maradványok bizonyítják a mérgezett nyílvesszők korai használatát.
A kutatás a mai Szaúd-Arábia területén, a Rub el-Háli sivatagban található Uruk al-Dzseliba őskori lelőhelyére fókuszált. Christopher Clarkson, az ausztrál Griffith Egyetem munkatársa szerint a Mundafan-medencében fekvő terület ma a Föld egyik legszárazabb régiója, de 125 ezer éve egy édesvizű tó partja volt.
A szakemberek több mint ötezer kőeszközt és nagyszámú állati fosszíliát tártak fel a területen. A megmunkált kőhegyek vizsgálata során kiderült, hogy azokat nem csupán kézben tartott eszközként, hanem összetett vadászfegyverekként használták. A köveken azonosított sérülések nagyméretű állatok elejtésére utalnak.
A leletek mikroszkópos elemzése során a kőhegyek csúcsának közelében állati szövetek, míg a tövüknél növényi gyanta és rostok nyomait mutatták ki. Carney Matheson egyetemi docens kifejtette, hogy a bázison talált anyagok segítenek rekonstruálni a rögzítés technikáját. A legjelentősebb eredmény a toxikus növényi vegyületek azonosítása a köveken, eszerint a kémiai biomarkerek az afrikai méregfaként ismert "Acokanthera schimperi" nevű növényből származnak, amely bizonyítottan mérgező szívglikozidokat tartalmaz. A kőhegyeken talált vegyületek egyértelművé teszik, hogy a korai vadászok tudatosan alkalmaztak mérgeket a zsákmány elejtéséhez.
A kőeszközök területi eloszlása egybeesik az állatcsontok halmazaival, ami arra utal, hogy a tópart a vadászat és a húsfeldolgozás központja volt. A fosszilis bizonyítékok alapján a területen vízilovak, bivalyok, tevék, gazellák és bejzaantilopok is éltek.
Frans van Buchem, a KAUST (King Abdullah University of Science and Technology) professzora szerint a leletanyag egy teljesen más klímájú régiót mutat be, ahol a füves puszták bőséges vadvilágot tartottak el. A kutatók fadarabok, rostok és pálmaszövetek mikroszkópos maradványait is azonosították. A vágás és a kaparás nyomai azt mutatják, hogy a közösség a növényi erőforrásokat élelemként, eszközként és kötözőanyagként is hasznosította.
Ez is érdekelhet
A 125 ezer évvel ezelőtti időszak az 5e tengeri izotópstádium (MIS 5e) néven ismert interglaciális periódushoz tartozik, amelyet globálisan melegebb és nedvesebb éghajlat jellemzett. Az afrikai monszunrendszer északabbra tolódása következtében az Arab-félszigeten kiterjedt tórendszerek és folyóhálózatok alakultak ki. Egy 2025-ben a Nature folyóiratban megjelent tanulmány már dokumentálta, hogy az elmúlt nyolcmillió év során a félszigeten ismétlődtek hasonlóan csapadékos időszakok. Michael Petraglia kutató rámutatott, hogy a nedvesebb fázisokban a „Zöld Arábia” biztosította a tartós megtelepedéshez szükséges vizet és nyersanyagot.
A szaúd-arábiai felfedezés alapvetően finomítja a Homo sapiens Afrikából történő kirajzásáról alkotott történeti modelleket. A korábbi kutatások az Arab-félszigetet sokáig csupán egy átmeneti tranzitfolyosónak tekintették az emberi vándorlás során. Az Uruk al-Dzseliba területén feltárt fejlett kőeszköz-készítő technológia és az erőforrások komplex kiaknázása azonban az afrikai faunát követő embercsoportok tartós helyi megtelepedését bizonyítja.
