Nyolcvanezer tárgy őrzi a Vatikán vitatott gyűjteményének történetét
A Vatikáni Múzeumok egyik kevésbé látogatott részlegében mintegy 80 ezer, a világ különböző pontjairól származó tárgyat őriznek. Sok közülük őslakos közösségektől került a katolikus egyházhoz, ám egyre többen kérdőjelezik meg, hogy valóban önként mondtak-e le értékeikről.
- A Vatikán Anima Mundi múzeuma mintegy 80 ezer, különböző földrészekről származó tárgyat őriz.
- A gyűjtemény alapját az 1925-ös vatikáni világkiállításra misszionáriusok által összegyűjtött kulturális és szent tárgyak adták.
- Egy kutató szerint számos műtárgy vitatott körülmények között került Rómába, ezért további visszaszolgáltatásokra lenne szükség.
A Vatikáni Múzeumok egyik kevésbé ismert részlege mintegy 80 ezer, a világ különböző pontjairól származó tárgyat őriz. Az Anima Mundi, korábbi nevén Néprajzi Múzeum gyűjteményében ausztrál, amerikai, afrikai és ázsiai közösségek kulturális és szent emlékei is megtalálhatók. Eredetük azonban egyre több kérdést vet fel: vajon valóban önként adták át ezeket a tárgyakat az őslakos közösségek a katolikus egyháznak?
A gyűjtemény különleges darabjai között szerepelnek a panamai és kolumbiai emberá nép védelmező szellemeket ábrázoló balzafa faragványai, egy Pápua Új-Guineából származó krokodilfigura, valamint közép-afrikai szobrok, amelyek az elhunyt gyermekek emlékét őrzik. A múzeumban található a Vatikáni Múzeumok egyik legrégebbi tárgya is: egy Dél-Afrikából származó, mintegy kétmillió éves kőeszköz.
A tárgyak jelentős része az 1925-ös vatikáni világkiállítás révén került Rómába. XI. Pius pápa arra kérte a világ különböző részein dolgozó katolikus misszionáriusokat, hogy küldjenek kulturális és szent tárgyakat az általuk szolgált közösségekből. A kiállítás az egyház nemzetközi jelenlétét kívánta bemutatni, és egy év alatt mintegy egymillió látogatót fogadott.
A tárlat bezárása után sok tárgy Rómában maradt. Ezekből alakult meg 1926 novemberében a Vatikáni Néprajzi Múzeum, amely kezdetben a Lateráni Palotában működött. 1973-ban költözött át a Vatikáni Múzeumok épületegyüttesébe, 2019-ben pedig az Anima Mundi nevet kapta.
A gyűjtemény történetét azonban egyre élesebb bírálatok kísérik. Gloria Bell, a montreali McGill Egyetem művészettörténésze szerint az a feltételezés, hogy az összes tárgyat önként adományozták az egyháznak, félrevezető. A kutató állítása szerint bizonyítékokat látott arra is, hogy misszionáriusok Kanadában sírokat fosztottak ki az 1925-ös kiállítás anyagának összeállításakor.
Bell úgy véli, a tárgyak eltávolítása az őslakos közösségek számára az ősökkel és a hagyományokkal fenntartott kapcsolat megszakítását is jelentette. Azt is kifogásolja, hogy a múzeum feliratai és katalógusa nem mutatják be kellő részletességgel a misszionáriusok tevékenységének történelmi hátterét és következményeit. A Vatikán a Guardian megkeresésére nem vállalta az interjút.
Az elmúlt években több tárgy is visszakerült származási helyére. 2022-ben három perui múmiát adtak vissza, tavaly pedig egy inuit kajak és további 61 tárgy került vissza Kanadába. A lépés három évvel azután történt, hogy Ferenc pápa bocsánatot kért a kanadai őslakos közösségektől az egyház szerepéért az őslakos identitás elnyomásában és a bentlakásos iskolák rendszerében elkövetett visszaélésekben.
Ez is érdekelhet
Bell szerint ezek a visszaszolgáltatások csak a kezdetet jelentik. Úgy véli, a gyűjtemény eredetének alaposabb vizsgálatára és további tárgyak hazajuttatására lenne szükség. A Vatikán szuverén államként saját jogrendje szerint jár el, miközben az Egyesült Államokban már az 1990-es, az őslakos sírok védelméről és a kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló törvény is jogi keretet teremtett a múzeumi tárgyak visszaadásához.
A vita különös aktualitást kap a Szent Péter-bazilika felszentelésének 400. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek idején. Bell szerint az évforduló lehetőséget adhat arra, hogy a Vatikán szembenézzen a gyűjtemény múltjával, és újabb lépéseket tegyen az érintett közösségek jóvátétele érdekében.
