Bemutatták Brunelleschi hatszáz év után megtalált terrakotta mellszobrát

Közel hatszáz év lappangás után azonosították és a nagyközönség számára is láthatóvá tették Filippo Brunelleschi 15. századi terrakotta mellszobrát. A firenzei kiállítást szervező Opera di Santa Maria del Fiore szerint a páratlan ritkaságú portrét az építész fogadott fia és tanítványa, Andrea di Lazzaro Cavalcanti készítette közvetlenül mestere halála után.

A 25,6 centiméter magas terrakotta fejet még 2022-ben fedezték fel egy Firenze környéki történelmi rezidencia berendezési tárgyai között. A szakértők 2023-ra azonosították be az alkotást, megállapítva, hogy az a firenzei dómban található híres Brunelleschi-emlékmű előkészítő modellje volt. Az Opera di Santa Maria del Fiore 2024-ben háromszázezer euróért vásárolta meg a sérülékeny, ám kiváló állapotban fennmaradt műtárgyat.

A restauráláson átesett alkotás az Arcok és alakok című, 2027 februárjáig nyitva tartó kiállítás központi elemeként debütált a Palazzo Guadagni Strozzi Sacrati épületében, mielőtt végleges helyére, a dóm múzeumába kerülne.

A szobrot megmintázó Andrea di Lazzaro Cavalcanti, ismertebb nevén Il Buggiano, szoros kapcsolatot ápolt a reneszánsz mesterrel. A hétéves korában Brunelleschi által örökbe fogadott fiú a 15. századi firenzei építkezéseken nevelkedett, és a korabeli források szerint mestere szellemi örökösévé vált. Amikor az építész 1446. április 15-én elhunyt, Il Buggiano készítette el a halotti maszkját. A terrakotta modellt 1447 tavaszán mintázta meg a dóm felügyelőbizottságának megrendelésére, hogy ez szolgáljon a végleges márvány emlékmű alapjául.

A firenzei tárlat Alfredo Bellandi, Giancarlo Gentilini és Antonio Natali művészettörténészek kurátori munkájával a 15. századi szobrászműhelyek mindennapi gyakorlatába is bepillantást enged. A kiállítótérben a terrakotta fejet az 1446-os halotti maszk mellett helyezték el, így a látogatók közvetlenül megfigyelhetik, miként transzformálta a művész a halott arcvonásait az agyagmodellre, majd a márványra. A bemutatott anyagban helyet kaptak más korabeli előkészítő munkák is, köztük Andrea del Verrocchio Szent Jeromos-modellje. Giorgio Vasari későbbi leírásai szintén megerősítik, hogy az agyagmodellek megalkotása az arányok és a fény-árnyék hatások tesztelésének elengedhetetlen fázisa volt.

Filippo Brunelleschi a kora reneszánsz építészet egyik legbefolyásosabb alakja volt, akinek nevéhez a firenzei Santa Maria del Fiore székesegyház hatalmas kupolájának megtervezése és kivitelezése fűződik. Munkássága alapvetően határozta meg a 15. századi itáliai építészet irányvonalát, bevezetve a lineáris perspektíva tudományos alkalmazását és az ókori római építészeti formakincs újraértelmezését. Bár kora egyik legünnepeltebb alkotója volt, életében vagy közvetlenül a halála után készült hiteles portrék rendkívül ritkán maradtak fenn róla. Az utókor vizuális emlékezetét nagyrészt a dómban elhelyezett márvány mellszobor határozta meg, amelynek most megtalálták az eredeti agyag vázlatát.

A reneszánsz korában az alkotóművészek társadalmi megítélése jelentős átalakuláson ment keresztül, és a puszta kézműves státuszból a szellemi elit tagjaivá emelkedtek. Brunelleschi tisztelete már a halálakor megmutatkozott, amikor a firenzei hatóságok úgy döntöttek, hogy földi maradványait kivételes módon magában a székesegyházban helyezik örök nyugalomra.

Ez a fajta személyi kultusz a későbbi évszázadokban, különösen a 19. században tovább erősödött, amit a jelenlegi kiállításon felvonultatott historizáló festmények, köztük Frederic Leighton és Giuseppe Fattori alkotásai is jól szemléltetnek. Az 1447-es terrakotta portré újbóli felbukkanása így nemcsak egy ritka műtárgy megmentését jelenti, hanem a reneszánsz zsenikultusz legkorábbi tárgyi emlékeinek egyikét is visszaadta a művészettörténetnek.