Molnárból lett muzeológus: 100 éve született Csák Kálmán
Száz évvel ezelőtt, 1926. február 26-án született Csák Kálmán romániai magyar muzeológus. Bár szülei molnárnak szánták, végül a hobbija vált a hivatásává. A geológia és a paleontológia koronázatlan mesterének a tenkei Természetrajzi Múzeum lenyűgöző leletanyaga állít emléket.
Csák Kálmán a Nagyváradtól 40 kilométerre fekvő Tenkén született id. Csák Kálmán és a gazdag malomiparos családból származó Medra Etelka gyermekeként. A családi hagyományt követve szülei őt is molnárnak szánták. A mesterséggel hamar meg is ismerkedett: már három-négyéves korában nagyapjával járta a természetet, malomkőnek alkalmas szikladarabok után kutatva. Tizenévesen nagyapja malmában lett molnársegéd, majd önálló molnár. Éjjelente – a malom által termelt kevés áram halvány fényénél – autodidakta módon német és magyar nyelvű geológiakönyveket olvasgatott.
A második világháború alatt – mivel Tenke a második bécsi döntés értelmében Románia része maradt – munkaszolgálatosként barlangkutatással foglalkozott; az ehhez szükséges geológiai térképeket Bukarestből kapta. Az itt szerzett tapasztalat későbbi pályája egyik megalapozójává vált.
Molnári karrierjének az 1948-as államosítás vetett véget. Felszabadult idejét ezt követően egyre inkább a terepmunkának szentelte, aminek eredményeként először a szomszédos Bélfenyéren szervezett kiállítást. Lényegében ennek a gyűjteménynek az anyagából hozta létre Tenkén 1956-ban – 15 évvel megelőzve a megyeszékhelyet, Nagyváradot – azt a közgyűjteményt, amelyet ma tenkei Természettudományi Múzeumként (vagy Természetrajzi Múzeumként) ismerünk. A múzeumot a református egyházközség egykori iskolájában rendezték be. Életműve egy több mint 30 000 leletet bemutató kiállításban és egy mintegy 50 000 darabos raktári leletegyüttesben öltött testet.
Ez is érdekelhet
Kutatásai miatt 1962-ben Budapestre utazott. Felkereste a Nemzeti Múzeumot és az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, hogy szakkönyveket szerezzen be és Strausz László miocén-mediterrán csigákból álló összehasonlító anyagát tanulmányozza. A tudásvágy olyannyira hajtotta, hogy még a felesleges ruhadarabjait is eladta, hogy az árukból további könyveket vehessen.
A hetvenes években számos írása jelent meg Nagyváradon, miközben szoros szakmai kapcsolatot ápolt a romániai pleisztocén, pliocén és miocén korszakok olyan neves kutatóival, mint Hamar Márton, Jurcsák Tibor és Mircea Paucă. 1969-ben megalapította a Czárán Gyula Barlangász Klubot is. Bár a rendszerváltás előtt ritkán látogatott Magyarországra, tudományos munkássága átívelt a határokon. Még nyugdíjas éveiben is publikált könyveket. 2018. március 18-án, 92 éves korában a nagyszalontai kórházban hunyt el.
