Több tízezer oldalas erdélyi magyar kéziratállományt tett online kutathatóvá az MTA

Mintegy 38 ezer digitális felvételből álló, a 16. és a 19. század közötti időszakból származó erdélyi magyar kézirat- és levéltáriirat-állomány vált szabadon hozzáférhetővé a világhálón - számolt be róla a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK). A romániai közgyűjteményekben őrzött történelmi forrásanyag digitalizálásával és közzétételével a hazai és nemzetközi kutatók számára is fizikai korlátok nélkül tanulmányozhatóvá váltak a nagyenyedi, gyulafehérvári és nagyszebeni archívumok legféltettebb dokumentumai.

Az MTA KIK a kutatási adatokat és kéziratokat archiváló REAL-MS repozitóriumában tette közzé az új gyűjteményeket. A közzétett, összesen közel 38 000 digitális felvételt (oldalt) felölelő adatbázis három jelentős erdélyi helyszín magyar vonatkozású, kora újkori és újkori dokumentumait foglalja magába.

A legnagyobb, 129 tételes iratanyag a nagyenyedi Bethlen Kollégium kézirattárából származik. Emellett 61 darab nagyszebeni könyvtári kutatások során feltárt dokumentum, valamint 5 kiemelkedő fontosságú irat került fel a gyulafehérvári Nemzeti Egyesülés Múzeumából (Muzeul Național al Unirii din Alba Iulia).

A digitalizációs projekt elsődleges célja az állományvédelem és a tudományos hozzáférés demokratizálása volt. A 16–19. századi papír- és pergamenalapú kéziratok fizikai állapota az évszázadok során jelentősen romlott. A nagy felbontású optikai szkennelés és a nyílt hozzáférésű (Open Access) repozitóriumi közzététel biztosítja, hogy a történészek, nyelvészek és családfakutatók anélkül végezhessenek primer forráskutatást, hogy az eredeti, sérülékeny példányokat további fizikai behatásnak tennék ki, vagy személyesen a romániai intézményekbe kellene utazniuk.

Az újonnan közzétett forrásanyag jelentősége az erdélyi magyar művelődés- és intézménytörténet viharos évszázadaiban gyökerezik. A 16. és 19. század közötti időszakban az Erdélyi Fejedelemség, majd a Habsburg-uralom alatt álló Nagyfejedelemség a magyar nyelvű kultúra, a protestáns oktatás és a sajátos erdélyi közigazgatás központja volt. A három érintett város archívuma ennek a korszaknak a lenyomata.

A Bethlen Gábor fejedelem által 1622-ben (eredetileg Gyulafehérváron) alapított, majd Nagyenyedre telepített kollégium évszázadokon át Erdély legfontosabb szellemi bázisa és a magyar református értelmiség képzésének központja volt. A nagyenyedi kéziratok kutathatósága azért is bír felbecsülhetetlen értékkel, mert a kollégium könyvtára és levéltára 1849 januárjában, a román felkelők pusztítása során súlyos károkat szenvedett; a könyvállomány jelentős része elpusztult. A pusztítást túlélt, 16–19. századi kéziratok a magyar tudománytörténet legféltettebb kincsei közé tartoznak.

Gyulafehérvár a 16–17. században az Erdélyi Fejedelemség politikai és kulturális fővárosaként működött. Az itteni múzeumban őrzött iratok a fejedelmi udvar és a kora újkori erdélyi közigazgatás és diplomácia mindennapjaiba engednek betekintést.

Nagyszeben bár történelmileg az erdélyi szászok politikai és kulturális központja volt, a Habsburg-korszakban (a 18. századtól) az Erdélyi Gubernium (Főkormányszék) székhelyeként a tartomány legfőbb közigazgatási centrumává vált. A nagyszebeni levéltárakban és könyvtárakban fellelhető magyar vonatkozású kéziratok az erdélyi rendi társadalom, az államigazgatás és a három nemzet (magyar, székely, szász) együttélésének alapvető forrásai.

Az MTA KIK digitalizációs munkája a határon túli magyar kulturális örökség virtuális egyesítésének fontos mérföldköve, amely új távlatokat nyit a kora újkori és újkori Erdély társadalom-, gazdaság- és művelődéstörténetének kutatásában.