Miért hiányzik a gyenyiszovai DNS a korai japánokból?

Egy friss genetikai kutatás szerint a Jomon-korszak japán lakói alig rendelkeztek gyenyiszovai DNS-sel. A felfedezés új megvilágításba helyezi a kelet-ázsiai népességek eredetét, és rávilágít arra, miként alakult a modern ember és a titokzatos gyenyiszovai rokonok kapcsolata.

A gyenyiszovai DNS nyomában

A gyenyiszovai DNS kulcsfontosságú nyom az emberi múlt megértésében. A gyenyiszovai emberek, akik mintegy 200 000 és 30 000 évvel ezelőtt éltek Eurázsiában, a neandervölgyiekhez hasonlóan keveredtek a korai Homo sapiens-csoportokkal. Bár csontmaradványaikból kevés ismert, genetikai örökségük máig kimutatható az óceániai, délkelet-ázsiai és amerikai őslakosok körében.

A Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói több mint négyszáz ősi és modern genomot elemeztek, hogy feltérképezzék, mikor és hol kerültek gyenyiszovai gének a modern ember örökítőanyagába.

A jomonok alig hordoztak gyenyiszovai géneket

A kutatás szerint a Jomon-korszak (Kr. e. 16 000–Kr. e. 3000) japán emberei alig vagy egyáltalán nem hordoztak gyenyiszovai DNS-t. Ez meglepő, mivel más kelet-ázsiai populációknál – például a Kínából és Mongóliából származó ősi embereknél – sokkal nagyobb arányban volt jelen ez a genetikai örökség.

A tudósok kimutatták, hogy a Tianyuan-nevű, Kínában talált, mintegy 40 000 éves ember genomjának 0,25 százaléka gyenyiszovai eredetű volt. Ezzel szemben a Jomon-korszakból ismert egyik, 3755 éves egyén csupán a modern kelet-ázsiaiak gyenyiszovai DNS-arányának egyhatodát–nyolcadát mutatta, vagyis szinte semennyit.

A bevándorlás hozta el a gyenyiszovai DNS-t Japánba

A Kofun-korszak (Kr. u. 300–710) idején azonban a japán lakosság genetikai képe megváltozott. A kutatók szerint ekkor érkeztek a szigetekre nagy számban kelet-ázsiai bevándorlók, akik már magukban hordozták a gyenyiszovai DNS-t. Ez a genetikai örökség azóta is kimutatható a japán populációban, bár csekély mértékben.

A tanulmány szerzői szerint a gyenyiszovai DNS fontos eszköz a népességtörténet rekonstruálásához. „A genetikai mintázat megmutatja, hogyan vált szét, majd keveredett újra az emberi faj” – mondta Stéphane Peyrégne, az intézet evolúciós genetikusa. A kutatásból kiderült, hogy az ősi kelet-ázsiaiak több, egymástól független gyenyiszovai csoporttal is kapcsolatba kerültek, míg a japán szigetvilág lakói valószínűleg elszigetelten éltek.

A hiányzó évezredek kérdése

A tudósok szerint a válasz kulcsa az adatokban rejlő időbeli hiány lehet. A legkorábbi ismert jomon genom körülbelül 9000 éves, de Japánban már 32 000 évvel ezelőttről ismerünk emberi jelenlétet. A két időpont közti, mintegy 23 000 éves szakadék genetikai adatai döntőek lehetnek annak megértésében, miként alakult a japán népesség eredete.

A gyenyiszovai DNS kutatása új távlatokat nyit az emberi múlt megismerésében. A Jomon-korszak emberei valószínűleg egy olyan elszigetelt populációt képviseltek, amelynek kevés kapcsolata volt a szárazföldi Ázsiával – ezért maradhattak szinte érintetlenek a gyenyiszovai örökségtől. Az új eredmények révén egyre tisztábban kirajzolódik, hogyan született meg a modern ember Ázsia különböző vidékein.