Megtalálták az első Ausztráliában épített hadihajó roncsát
A tengeri régészek 128 évvel az elsüllyedése után megtalálták Ausztrália első helyben épített hadihajója, a HMCS Spitfire roncsát Queensland északi partjainál. A szakemberek pontosan az 1898-as hajótörés évfordulóján, augusztus 21-én azonosították a maradványokat.
- A tengeri régészek megtalálták az 1855-ben épített HMCS Spitfire ágyúnaszád maradványait Queensland partjainál.
- A hajót a krími háború idején orosz hadihajók elleni védelemre rendelték meg.
- A roncsra pontosan 128 évvel az 1898-as elsüllyedése után bukkantak rá.
A feltárásban az Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeum, Queensland állam kormánya és a Királyi Ausztrál Haditengerészet munkatársai vettek részt. A csoport a HMAS Diamantina aknakereső hajó fedélzetéről irányította az egy hónapos expedíciót, amely levéltári adatok alapján jelölte ki a keresési területet. A tengerfenéken a szonár egy akusztikus anomáliát észlelt, amelyről a búvárok megállapították, hogy a korallokkal benőtt hadihajó roncsa.
A 19 méter hosszú, fából készült ágyúnaszádot 1855-ben tervezték és építették Sydneyben az ausztrál gyarmati kormányzat megrendelésére. A beruházást a krími háború keltette feszültség indokolta, mivel a helyi vezetés a Vlagyivosztokban állomásozó orosz hadihajóktól és a francia haderő új-kaledóniai jelenlététől tartott. A John Cuthbert által helyi keményfából épített, rézzel borított hajót a felesége, Susan Cuthbert bocsátotta vízre a Darling Harbour kikötőjéből. A Spitfire fedélzetére egy 32 fontos ágyút terveztek, a források szerint azonban a fegyverzetet végül valószínűleg nem szerelték fel rá.
A jármű később Queensland partjainál révkalauzhajóként szolgált, mielőtt 300 fontért magánkézbe adták, ahol tengeriuborka-halászatra használták. Végül 1898. augusztus 21-én a Cape York-félsziget közelében léket kapott és elsüllyedt, legénységét az Omi Maru nevű japán gőzhajó mentette ki. Matthew Buckley altengernagy, a haditengerészet parancsnoka kiemelte, hogy a Spitfire annak a történetnek a kezdetét jelképezi, amely a mai Királyi Ausztrál Haditengerészetben él tovább. A maradványok a víz alatti kulturális örökségről szóló törvény védelme alatt állnak, több mint 8000 más ausztráliai ronccsal együtt.
Ez is érdekelhet
A Spitfire megépítése jól tükrözi a 19. század közepi globális geopolitikai viszonyok hatását a távoli brit gyarmatokra. Az 1853 és 1856 között zajló krími háború fő hadszíntere a Fekete-tenger térsége volt, a konfliktus azonban a Csendes-óceánon is kiélezte az ellentétet a Brit Birodalom és Oroszország között. Az ekkor még különálló közigazgatási egységekként működő ausztrál gyarmatok nagyrészt a Brit Királyi Haditengerészetre támaszkodtak. Mivel az európai háború lekötötte az anyaország flottáját, a helyi kormányzatok kénytelenek voltak saját partvédelmi hajókat és erődítéseket létrehozni.
A 19. század második felében az ausztrál gyarmatok fokozatosan kiépítették saját tengeri védelmi erőiket, amelyek az 1901-es föderáció létrejötte után egyesültek. Ez a folyamat vezetett 1911-ben az önálló Királyi Ausztrál Haditengerészet megalapításához. A Spitfire pályafutása egyébként, amely katonai megrendeléssel indult, majd polgári és halászati használattal zárult, jellemző példája a korabeli gyarmati hajók hasznosításának.