Megfejtették egy újonnan felfedezett maja város eredeti nevét

2026. november 10.-Múlt-kor

A kutatóknak sikerült megfejteniük egy újonnan felfedezett, a mexikói dzsungel mélyén rejtőző maja település eredeti, ókori nevét, miközben az egykori uralkodót és a szomszédos városokkal folytatott fegyveres konfliktusok nyomait is azonosították. A mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (UNAM) Maja Tanulmányok Központjának kutatója, Octavio Esparza Olguín epigráfus szerint az epigráfiai áttörés új megvilágításba helyezi a maja alföldek késő klasszikus kori politikai viszonyait.

Összefoglaló
  • A kutatók megfejtették a közelmúltban talált maja lelőhely, Minanbé valószínű egykori nevét (Sakil).
  • A feliratok alapján sikerült azonosítani a város egyik uralkodóját, a Denevér jelentésű Suutz' nevű vezetőt.
  • Az emlékek a Kr. u. 600 és 900 közötti időszakból származnak, és egy szomszédos várossal folytatott konfliktusra is utalnak.

A Campeche államban, a Calakmul Bioszféra-rezervátumtól északra fekvő régészeti helyszínt csupán 2026 májusában fedezték fel a Ivan Šprajc, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Kutatóközpontjának munkatársa által vezetett nemzetközi expedíció során. A lelőhelyet a kutatók kezdetben a Minanbé („Nincs út”) névvel illették, utalva a sűrű növényzet miatt rendkívül nehezen megközelíthető romterületre. A helyszínen eddig mintegy húsz kőemléket azonosítottak, de a feliratok vagy az ábrázolások jelentős része elpusztult az elmúlt évezred viszontagságai, valamint az épületek szándékos ókori rongálása miatt.

A szakemberek a fennmaradt, rossz állapotú vésetek vizsgálatához fotogrammetriai modellezést alkalmaztak. Ez a technika részletes 3D-s reprezentációkat hoz létre, amelyek segítségével a kutatók a virtuális megvilágítás manipulálásával a legapróbb, szabad szemmel alig kivehető részleteket is láthatóvá tehetik.

A legfontosabb adatokat a három darabra tört 7. számú sztélé szolgáltatta, amelyen egy gazdagon díszített – melldíszt, fejdíszt és szandált viselő – alak látható. A mellette lévő hieroglifák az uralkodó nevét Suutz' (Denevér) formában rögzítették, egy helynévi titulatúrával együtt, amely a sak és ajaw (fehér és úr/uralkodó) fogalomjeleket (logogramokat) tartalmazta, utalva a település eredeti, Sakil nevére.

A névazonosság igazolásához a mintegy negyven kilométerre északnyugatra fekvő, Ocomtún nevű nagyobb maja központ feliratait is elemezték. (Ocomtún feltárása szintén Ivan Šprajc csapatához köthető 2023-ból, a város ókori neve az eddigi adatok alapján Maatz' lehetett). Az ottani 1. számú műemlék – amely eredetileg egy bejárati áthidaló elem lehetett, mielőtt lépcsőként újrahasznosították – egy arccal lefelé fekvő, megkötözött kezű foglyot ábrázol. A kísérő hieroglifák egyértelműsítik, hogy a fogoly Sakilból (azaz a mai Minanbéből) származott, ami bizonyítja, hogy a két közösség között a Kr. u. 600 és 900 közötti késő klasszikus időszakban ellenséges viszony állt fenn.

Egy további fontos lelet, a Minanbé területén talált 6. számú oltár szintén megerősítette a Denevér nevű uralkodó jelentőségét. A kőbe vésett szöveg a Suutz' név után a "kalo'mte'" (legfőbb úr) tekintélyes címet használta. A klasszikus maja korszak nagyobb részében ezt a titulatúrát kizárólag a legnagyobb hatalmú, több városra kiterjedő befolyással rendelkező uralkodók (például Tikal vagy Calakmul királyai) birtokolták.

A korszak végéhez közeledve azonban a cím használata a kisebb, függetlenedő központokban is megjelent, ami jól mutatja a politikai hatalom fokozatos szétaprózódását a maja összeomlást megelőző évtizedekben, hiszen Minanbé kiterjedése mindössze mintegy 15 hektárt tett ki.

A klasszikus maja civilizáció (Kr. u. 250–900) nem alkotott egységes birodalmat, hanem tucatnyi, egymással folyamatosan háborúzó, szövetségeket kötő, majd azokat felbontó független városállamból állt. A Yucatán-félsziget déli és középső részén, a mai Mexikó, Guatemala és Belize területén a 8. és 9. század fordulóján felgyorsultak a háborús konfliktusok. Az aszályok, a túlnépesedés és az erőforrások kimerülése miatt a nagyhatalmak befolyása meggyengült, miközben a kisebb települések elitjei egyre inkább saját, független hatalmuk kiépítésére törekedtek, mielőtt a régió a 10. századra nagyrészt elnéptelenedett volna. Az Ocomtún és Sakil közötti rivalizálás pontosan ezt a korszakos, az összeomlás felé mutató politikai fragmentációt tükrözi.