Titkosított iratokat és fotókat tettek közzé az 1956-os szuezi válságról

Több mint 4500 eddig soha nem látott korabeli fényképet, térképet és titkosított dokumentumot hozott nyilvánosságra az Izraeli Védelmi Erők (IDF) és a Védelmi Minisztérium Archívuma az 1956-os szuezi válsághoz kapcsolódó sinai háború, más néven a Kádes-hadművelet 70. évfordulója alkalmából. A védelmi minisztérium hivatalos beszámolója szerint az izraeli állam történelmének egyik legmeghatározóbb konfliktusáról egy új, dedikált weboldalon tették elérhetővé a digitalizált iratanyagot: a páratlan történelmi forrásgyűjtemény betekintést nyújt a katonai műveletek mellett a legfelsőbb politikai és hadvezetési döntések hátterébe, különös tekintettel Dávid Ben-Gúrión egykori miniszterelnök és védelmi miniszter zárt ajtók mögötti meglátásaira.

A közzétett dokumentumok egyik legérdekesebb eleme Dávid Ben-Gúriónnak a Gázai övezet sorsáról tartott 1956. október 28-i (a háború kitörésének előestéjén elmondott) kabinetülési beszéde, amelyet 1957. április 4-én, az izraeli csapatok Sínai-félszigetről történő kivonulása után magas rangú tisztek előtt is megismételt. A miniszterelnök komoly stratégiai dilemmaként tekintett a Gázai övezet ellenőrzésére.

„A Gázai övezet egy 'kellemetlen' célpont [...] Kénytelenek vagyunk elfoglalni. Útban van. Ha hinnék a csodákban, azt kívánnám, süllyedjen a tengerbe" – fogalmazott a feljegyzések szerint. Bár Ben-Gúrión a legrosszabb forgatókönyvnek az egyiptomi adminisztráció visszatérését tartotta, az övezet izraeli megszállásának árát is túlságosan magasnak ítélte meg, tartva a fellángoló arab terrorizmustól és a mintegy 300 000 palesztin civil lakos feletti katonai uralom erkölcsi és nemzetközi következményeitől.

Az archív anyagok rávilágítanak arra is, hogy az izraeli miniszterelnök mennyire tartott a jövőbeli katonai konfliktusok civil áldozataitól. A győzedelmes sínai hadjárat után nyomatékosan figyelmeztette a parancsnokokat, hogy ne vonjanak le téves következtetéseket az 1956-os sikerekből egy jövőbeli háború természetére vonatkozóan, ahol már nemcsak a hadseregek fognak összecsapni a sivatagban. „Ez nem így lesz a következő háborúban. Tel-Avivot bombázni fogják, Haifát bombázni fogják, és emberek fognak meghalni. Nem harcosok, hanem nők, gyerekek" – rögzítik a dokumentumok a politikus jóslatát.

Szintén figyelemre méltó Simon Peresz (az akkori védelmi minisztériumi főigazgató) kézzel írt visszaemlékezése a miniszterelnök döntéshozatali mechanizmusáról. Peresz szerint Ben-Gúrión tisztában volt azzal, hogy az izraeli katonai győzelmek önmagukban nem oldják meg az arab–izraeli konfliktust, hiszen „a mi győzelmünk a csatában nem feltétlenül jelenti az utolsó csatát, míg egy arab győzelem a végső győzelem lehet”.

A katonai akták között részletes leírások találhatók az 1956 novemberében végrehajtott titkos Honi-hadműveletről (Mivca Tosija) is. A Katonai Hírszerzés, a Moszad és a haditengerészet 13-as flottillájának közös akciója során egy izraeli egység – francia katonai egységekhez csapódva – hatolt be az egyiptomi Port Szaídba, és két halászhajón 65 helyi zsidót mentett ki a városból. A digitalizált gyűjtemény a politikai dokumentumok mellett páratlan fotóarchívumot, a hadjárat operatív katonai térképeit, az izraeli légierő (többek között az Ibrahim el-Awal egyiptomi romboló elleni támadásának) feljegyzéseit, valamint 149 olyan katonai parancsnok aktáját tartalmazza, akik az 1948-as függetlenségi háborúban kezdték pályafutásukat, és a Kádes-hadművelet idejére az IDF alapító parancsnoki gárdájának gerincét alkották.

Az 1956-os sínai háború, vagy közismert nevén a szuezi válság, a hidegháború és a modern Közel-Kelet történelmének egyik legfontosabb fordulópontja volt. A konfliktus közvetlen előzménye Gamal Abden-Nasszer egyiptomi elnök döntése volt a Szuezi-csatorna államosításáról, valamint a Tiráni-szoros (az izraeli hajózás szempontjából kulcsfontosságú tengeri útvonal) lezárása.

Izrael 1956. október 29-én (Nagy-Britanniával és Franciaországgal titkos szövetségben, a sèvres-i protokoll alapján) indította meg a Kádes-hadműveletet, amelynek során az izraeli csapatok, Móse Daján vezérkari főnök vezetésével, mindössze száz óra alatt elfoglalták a Sínai-félszigetet és a Gázai övezetet. Bár a katonai győzelem teljes volt, és ideiglenesen elhárította az egyiptomi fenyegetést, a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttes diplomáciai nyomása 1957 tavaszára az izraeli (valamint a brit és francia) erők teljes kivonulását kényszerítette ki a meghódított területekről.