Nyolcvan év után tértek vissza Rubens eltűnt festményei Gothába

Több mint nyolcvan évnyi hányattatás után ismét egy helyen tekinthető meg Peter Paul Rubens öt 17. századi olajvázlata a németországi Gothában. A különleges művészettörténeti eseményről a The Art Newspaper nevű szakportál számolt be, eszerint az antwerpeni jezsuita templom egykori mennyezetképeihez készült tanulmányok a második világháború zűrzavarában tűntek el a németországi őrzési helyükről.

A faalapra festett, szenteket és bibliai alakokat ábrázoló művek eredetileg egy huszonkét darabos sorozat részei voltak, amelyeket a flamand mester 1620 és 1621 között készített. A vázlatok az antwerpeni jezsuita templom mennyezetfestményeinek előkészítő munkálatait szolgálták, ami abban az időszakban a művész addigi legjelentősebb megbízásának számított.

A tanulmányok művészettörténeti jelentőségét növeli, hogy a végleges, nagyméretű mennyezetképek ma már nem léteznek. A templomot 1718-ban villámcsapás érte, és az épület a tűzben a festményekkel együtt teljesen megsemmisült, így a monumentális vizuális koncepciót kizárólag ezek az előkészítő munkák őrizték meg az utókor számára.

Az olajvázlatok a gothai Friedenstein-kastély gyűjteményének legértékesebb darabjai közé tartoztak, ahol legalább a 19. század eleje óta őrizték őket, egy alkotás pedig már háromszáz éve ott tartózkodott. A második világháború végén, az amerikai és szovjet csapatok közeledésekor azonban mind az öt festmény eltűnt.

A szakértői vizsgálatok alapján három darabot a hercegi család képviselői vittek magukkal a coburgi menedékükbe, noha 1918 óta hivatalosan már nem birtokolták a műtárgyakat. Ezeket a vázlatokat később illegálisan értékesítették, így kerültek az észak-amerikai műkincspiacra. A maradék két tanulmányt a bevonuló Vörös Hadsereg rabolta el, majd ezeket 1959-ben szolgáltatták vissza a gothai múzeumnak.

A hercegi család által eladott három műalkotás holléte évtizedeken át ismeretlen maradt a kutatók előtt. A fordulat 2024-ben következett be, amikor a New York állambeli Buffalóban működő egyik múzeum a Christie's aukciósház közreműködésével visszaszolgáltatta a Nazianzi Szent Gergelyt ábrázoló darabot. Ezt követően Illés próféta tüzes szekerének vázlata is előkerült egy amerikai magángyűjteményből, amelyet a párizsi Cabinet Turquin közvetítésével, az Ernst von Siemens Művészeti Alapítvány finanszírozásával vásároltak vissza a piaci ár alatti összegért.

Martin Hoernes, az alapítvány főtitkára hangsúlyozta, hogy az amerikai tulajdonosok jóhiszeműen jutottak a képhez, így a megállapodás során elkerülték a vásárlók kriminalizálását. Az ötödik, Szent Ágostont ábrázoló vázlatot a zürichi Kunsthausban kiállított Bührle-gyűjtemény adta kölcsön a gothai intézménynek.

Az öt festményt a gothai Hercegi Múzeum egy különleges kiállítás keretében mutatja be a nagyközönségnek, amellyel egyúttal a flamand mester jövőre esedékes 450. születésnapjára is emlékeznek. Tobias Pfeifer-Helke, a gothai Friedenstein Alapítvány igazgatója egy hivatalos közleményben csodának nevezte az alkotások újraegyesítését. A szakember rámutatott arra, hogy a vázlatok nemcsak a kora újkori flamand festészet egyedülálló remekművei és a helyi művészeti gyűjtemény ékkövei, hanem a viszontagságos 20. századi európai történelem hiteles tanúi is.

Peter Paul Rubens a 17. századi európai barokk művészet egyik legbefolyásosabb alkotója volt, aki műhelyével együtt hatalmas szerepet játszott a katolikus megújulás vizuális kultúrájának megteremtésében. Antwerpen, amely abban az időszakban a Spanyol-Németalföld fontos gazdasági és kulturális központja volt, a katolikus egyház bástyájává vált a protestáns északi tartományokkal szemben. A jezsuita rend tudatosan használta a monumentális, drámai hatású művészetet a hívők lenyűgözésére. A Rubens által megtervezett, teológiailag komplex és vizuálisan gazdag antwerpeni templomdíszítés ennek a spirituális törekvésnek az egyik legjelentősebb korabeli lenyomata volt.

A gothai gyűjtemény sorsa pontosan tükrözi az európai műkincsek második világháború alatti és utáni tragikus szétszóródását. A náci Németország összeomlásának heteiben a frontvonalak mozgása, az óvóhelyekre menekített gyűjtemények felügyeletlensége és az általános fejetlenség számtalan műtárgy eltűnéséhez vezetett. A szovjet Vörös Hadsereg különleges trófeadandárjai szisztematikusan rabolták ki a megszállt területek kastélyait és múzeumait, háborús jóvátételként a Szovjetunióba szállítva az értékeket.

Eközben az egykori német arisztokrácia tagjai, tartva a vagyonelkobzástól, gyakran maguk is kimenekítették és illegálisan értékesítették a korábban általuk birtokolt kincseket a nemzetközi feketepiacon. Ennek a széles körű veszteségnek az enyhítésében jelent fontos lépést a gothai vázlatok sikeres visszaszerzése.