A női áldozatok koponyái vannak többségben egy maja koponyaoltárnál
Várhatóan magas arányban azonosítottak női maradványokat egy maja koponyaoltár, azaz tzompantli nemrégiben lezárult antropológiai vizsgálata során. A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet szakemberei szerint a leletanyag biológiai összetétele rávilágít a nők fontos szerepére az ősi mezoamerikai rituálékban és zarándoklatokban.
- A régészek százhatvanöt emberi koponyát vizsgáltak meg egy barlangi oltár maradványai között.
- A leletegyüttest a mexikói Chiapas államban tárták fel egy kora posztklasszikus lelőhelyen.
- Az antropológiai elemzés kimutatta a női áldozatok meglepően magas arányát a koponyák között.
A Frontera Comalapa település közelében fekvő barlangi lelőhelyet eredetileg 2012-ben fedezték fel a régészek. Az akkori leletmentés során kiemelt több száz csontmaradvány részletes laboratóriumi elemzése napjainkra fejeződött be. A kutatók összesen 165 emberi koponyát különítettek el a vizsgált anyagban. Az elemzések kimutatták, hogy 83 koponya nőhöz, 79 pedig férfihez tartozott, míg három egyén nemét a töredékes állapot miatt nem tudták egyértelműen megállapítani. Josuhé Lozada Toledo régész úgy véli, hogy a nemek kiegyenlített aránya indokolttá teszi a nők rituális szerepének alaposabb tanulmányozását a maja történelemben.
Mivel a lelőhelyen nem maradtak fenn medencecsontok, a szakemberek a koponyák fizikai eltérései alapján határozták meg a nemeket. Cristell Delesma Pérez és Abigail Reyes López antropológusok az állkapocs szögét, valamint a szemöldökcsont ívét vizsgálták a biológiai profilok felállításához. Az elhunytak életkorát tekintve a 25 és 35 év közötti fiatal felnőttek alkották a legnépesebb csoportot, de tizenöt gyermek maradványait is azonosították. A leletek között találtak két olyan személyt, akik megérték az 55–70 éves kort, ami jelentősen meghaladta a kora posztklasszikus időszak negyvenéves átlagos várható élettartamát.
A barlangi kontextus és a csontok állapota összetett vallási szertartásokra utal a helyszínen. A koponyák közül három esetében egyértelmű vágásnyomokat rögzítettek a kutatók, több csonton pedig hőhatás, azaz főzés vagy sütés nyomai mutatkoztak. A barlang mennyezetén felhalmozódott vastag koromréteg arra enged következtetni, hogy a maják fáklyákkal léptek be a természetes képződménybe.
A feltételezések alapján a helyszín esőváró szertartások és vallási zarándoklatok központja lehetett. A legtöbb koponyáról hiányzott az alsó állkapocs, és eltávolították a felső fogsort is, ami a maradványok rituális célú, másodlagos felhasználását valószínűsíti a gyermekkorban végrehajtott koponyatorzítások mellett.
Ez is érdekelhet
A feltárt chiapasi leletegyüttes a Kr. u. 900 és 1200 közötti kora posztklasszikus időszakra datálható. Ez a kronológiai besorolás rávilágít arra, hogy a barlangi tzompantli évszázadokkal megelőzi a közép-mexikói civilizációk hasonló építményeit. A késő posztklasszikus korban, vagyis a Kr. u. 1200 és 1521 között emelt nagy koponyafalak, mint például a tenochtitlani Huey Tzompantli, már faállványzatokra fűzött emberi fejekből álltak. Ezek a későbbi, városközpontokban felállított hatalmas oltárok az isteneknek bemutatott áldozatok mellett a politikai és katonai hatalom demonstrálására is szolgáltak a térség rivális államai felé.
A barlangban elhelyezett emberi maradványok a mezoamerikai vallási világkép spirituális logikájába illeszkednek. A térség ősi kultúrái úgy tartották, hogy az emberi életerő és a lélek különböző entitásai a test meghatározott pontjain összpontosulnak. A hitrendszer szerint a szív a teyolía, a máj az ihíyotl, míg a fej a tonalli, azaz az egyén legfőbb belső esszenciájának lakhelye volt. Ezen koncepció alapján a barlangokban és az oltárokon felhalmozott koponyák valójában az isteneknek felajánlott lelkek gyűjteményét jelentették. Az alvilág bejáratának tekintett barlangrendszerek így a mezoamerikai termékenységi kultuszok legfontosabb szentélyeiként működtek.
