Önkéntesként bukkantam 14. századi nyílhegyre Essegváron
A szita alján egy apró fémdarab tűnt fel a cseréptöredékek között. Közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy egy 14. századra keltezhető, számszeríjhoz kapcsolható nyílhegy került elő a bándi Essegvár feltárásán. Egy ilyen apró tárgy is közelebb vihet egy középkori vár mindennapjainak megértéséhez. De vajon mit árulhat el egy nyílhegy az egykori lakókról, és milyen titkokat őrizhet még a föld Essegváron?
- 14. századi számszeríjnyílhegyet talált egy önkéntes a bándi Essegvár feltárásán a föld szitálása közben.
- A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum csapata egy rejtélyes, a várfalaknál korábbi, kövekkel bélelt aknát is feltárt.
- A közösségi régészeti munkát a helyiek összefogása kíséri, a kutatások jövőre önkéntesek bevonásával folytatódnak.
Egy középkori nemesi lakóhely története
A Veszprémtől nyugatra fekvő Bánd fölötti magaslaton álló Essegvár a középkorban nemesi lakóhelyként és fontos birtokközpontként szolgált. Korai épületeit a 13. század második felében emelhették, az első ismert írásos említése pedig 1309-ből származik. A vár a Lőrinte nemzetségből származó család birtokában állt, amelynek tagjai később az Essegvári nevet viselték.
Egy 1341-es oklevél a vár megosztásakor tornyot, palotát és kaput is említ. A történeti források kiváló támpontot adnak az egykori épületegyüttes megismeréséhez, ám az épületek pontos elrendezése és egyes részeik rendeltetése ma sem minden részletében ismert.
Miután az Essegváriak a trónkövetelő Nápolyi László táborához csatlakoztak, Zsigmond király elkobozta tőlük a várat, és a bakonyi erdőispánság igazgatása alá rendelte. Az 1440-es évek pusztító belháborúi idején Himfy Tamás veszprémi püspök fegyveresei foglalták el Essegvárat. Az Ulászló-párti Essegváriak végül csak a bátaszéki csatában aratott győzelmük után tudták visszaszerezni a birtokukat.
Az épületegyüttes későbbi pusztulásának pontos körülményei ma is tisztázatlanok. Egyes történeti feldolgozások szerint az 1552-es veszprémi ostrom idején egy portyázó török csapat gyújthatta fel a falakat, ezt azonban régészetileg még nem tekinthetjük bizonyított ténynek.
Mit mesélnek a leletek?
A Laczkó Dezső Múzeum munkatársainak feltárásai a vár egykori életének különböző oldalait világítják meg. Kerámiatöredékek, állatcsontok, sarkantyú, padlólap és a ruházathoz kapcsolódó veretek egyaránt előkerültek a földből.
A leletek között különleges helyet foglal el egy lovast ábrázoló, úgynevezett aquamanile (vízkiöntő edény). Az ilyen jellegű tárgyak a középkori anyagi kultúra megismeréséhez is jelentősen hozzájárulnak. Értelmezésükhöz azonban nemcsak a formájuk fontos: az előkerülés pontos helye és a régészeti környezet legalább ennyire lényeges információkat hordoz.
A feltárást Nagy Szabolcs Balázs, a Laczkó Dezső Múzeum ásatásvezető régésze irányítja. A munka során a szakemberek nem csupán a tárgyakat vizsgálják: a földrétegek sorrendje és a feltárt építészeti nyomok ugyancsak segíthetnek rekonstruálni a lelőhely teljes történetét.
Önkéntesként a feltáráson
A férjemmel a Laczkó Dezső Múzeum önkénteseket kereső felhívására jelentkeztünk. A munkánk során a kitermelt földet szitáltuk át, és a cseréptöredékek között ekkor bukkantam rá a már említett fémtárgyra, amelyről a régészek hamar megállapították, hogy egy 14. századi számszeríj nyílhegye.
A felfedezés rendkívül különleges élményt jelentett, de a régészeti munka korántsem ér véget a lelet megtalálásával. A tárgy történelmi jelentőségének megértéséhez az előkerülés körülményeit és a közvetlen környezetében talált egyéb leleteket is figyelembe kell venni.
A közösségi régészetben szakemberek, egyetemi hallgatók és civilek dolgoznak együtt. A kutatás szakmai irányítása természetesen a régészek feladata, az önkéntesek pedig a gyakorlati munkájukkal - és lelkesedésükkel - segítik az ásatást.
Bánd lakói is aktívan támogatják a projektet: ételt főznek a csapatnak, ezzel is segítve a kimerítő, többnapos munkát. A vár kapitánya, Erdősi Ferenc maga is helyi lakos, aki elhivatottan dolgozik azért, hogy Essegvár múltja minél több ember számára megismerhetővé váljon.
Aki kedvet kapott ahhoz, hogy önkéntesként maga is bekapcsolódjon a múlt feltárásába, annak jövőre is érdemes figyelnie a felhívásokat: a tervek szerint ugyanis ismét várják majd az érdeklődőket Essegváron.
A várfal előtt rejtőző múlt
Essegvár története korántsem teljes. A külső várfal előtt például egy rejtélyes, kövekkel bélelt, a hőhatás nyomait mutató aknát tártak fel. A rétegtani megfigyelések szerint ez az objektum korábbi, mint a 13. század második felében emelt várfalak. Rendeltetése egyelőre teljesen ismeretlen.
Ez is érdekelhet
Mire szolgálhatott ez az akna? Milyen tevékenység zajlott ezen a magaslaton a vár felépítése előtt? A lelet újabb izgalmas kérdéseket vet fel, de a megnyugtató válaszhoz további kutatásokra van szükség.
A szita alján talált nyílhegy egy apró, mégis fontos részletet tett kézzelfoghatóvá Essegvár középkori múltjából. A várfal előtti akna viszont arra emlékeztet, hogy a lelőhely története jóval régebbre is visszanyúlhat, mint a ma látható épületmaradványok. Vajon milyen történeteket őriz még a föld?
