Nem a klímaváltozás akadályozta a mezőgazdaság európai terjedését
A korai földművelés és állattartás európai elterjedésének több évszázados megtorpanását nem a szélsőséges éghajlatváltozás okozta egy görögországi lelőhelyen végzett új kutatás szerint. A mainzi székhelyű Leibniz Régészeti Központ (LEIZA) kutatócsoportjának eredményeiről kiadott közlemény rámutat arra, hogy a helyi klímaingadozások és a neolitikus közösségek gazdasági döntései között nem mutatható ki statisztikailag szignifikáns kapcsolat. A projekt során a szakemberek egy új lézeres eljárással vizsgálták meg a peloponnészoszi Franchthi-barlangból származó egykori táplálékhulladékot.
- A mezőgazdaság európai terjedése Kr. e. 6600 és 6000 között megtorpant Délkelet-Európában.
- A német LEIZA intézet kutatói csigaházak izotópos vizsgálatával rekonstruálták a korszak klímáját.
- A görögországi leletek alapján a helyi hőmérsékletingadozás és a gazdálkodás között nincs statisztikai összefüggés.
A mezőgazdaság megjelenése a Közel-Keletről kiindulva alapvetően átalakította az emberi társadalmakat: a népesség növekedésnek indult, és a termelő gazdálkodás átformálta a természetes környezetet. A földművelő közösségek Kr. e. 7000 körül érték el az európai kontinenst, azonban a terjeszkedésük a Balkán-félszigeten és Görögország területén Kr. e. 6600 és 6000 között, mintegy hatszáz évre szinte teljesen leállt. Ezt a megtorpanást követte egy robbanásszerű, rendkívül gyors expanzió, amelynek során a korai földművesek alig ötszáz év alatt a Földközi-tenger partvidékén haladva egészen a mai Portugáliáig jutottak.
A régészettudományban évtizedek óta elterjedt magyarázat szerint az évszázados szünetet a hirtelen fellépő, rövid távú hidegbetörések, különösen a mintegy 8200 évvel ezelőtti globális lehűlés okozhatta. A feltételezések szerint az extrém hideg telek veszélyeztették a mezőgazdasági hozamokat, megnehezítve az új települések alapítását a partvidéktől északabbra és nyugatabbra. Niklas Hausmann, a SEAFRONT nevű kutatási projekt vezetője szerint azonban eddig nem vizsgálták közvetlenül, hogy ezek a feltételezett hideg periódusok valóban éreztették-e a hatásukat a konkrét régészeti helyszíneken.
A kutatócsoport a rekonstrukcióhoz a Franchthi-barlangból származó 121 darab csészecsiga héját használta fel, amelyeket a korabeli emberek táplálékként fogyasztottak el. A csigaházak rétegesen növekednek, így kiváló „klímaarchívumként” rögzítik a környezeti feltételeket. A kutatók egy egyedileg fejlesztett lézeres eljárással határozták meg a héjak szezonális növekedési fázisait, majd oxigénizotópos elemzéssel rekonstruálták az egykori növekedési időszakok extrém hőmérsékleteit. Ezzel a módszerrel a Franchthi-barlang esetében létrejött a világ eddigi legnagyobb, egyetlen régészeti lelőhelyre vonatkozó, nagy felbontású klímaadatbázisa.
A kutatás döntő lépése a klímaadatok és az ugyanazokból a régészeti rétegekből származó állatcsontok összehasonlítása volt. A csontok elemzése feltárta, hogy az emberek milyen állatfajokat fogyasztottak, és ezek milyen arányban szerepeltek az étrendjükben.
Danai Theodoraki, a kutatás társszerzője szerint az eredmények egyértelműek: nem találtak közvetlen bizonyítékot szélsőséges hidegre, és semmilyen statisztikai összefüggés nem mutatkozott a helyi hőmérséklet-ingadozások és a közösség étrendjének, illetve gazdálkodásának megváltozása között. A hideg tehát nem veszélyeztette olyan mértékben a táplálékellátást, hogy az megakadályozhatta volna a mezőgazdaság terjedését.
Ez is érdekelhet
A Franchthi-barlang az égei-tengeri térség egyik legfontosabb régészeti lelőhelye, amely a paleolitikumtól (kőkorszaktól) kezdve egészen a neolitikum (újkőkor) végéig, mintegy 35 ezer éven át szinte folyamatosan lakott volt. A barlang rétegsora egyedülálló módon dokumentálja az átmenetet a vadászó-gyűjtögető életmódból a termelő gazdálkodásba. Az eddigi uralkodó klímadeterminista elméletek megkérdőjelezése új irányt szab a korszak kutatásának.
A német kutatók következtetése szerint a mezőgazdaság terjedésének megtorpanása mögött sokkal inkább eddig feltáratlan társadalmi, gazdasági vagy kulturális tényezők állhattak, amelyeket a jövőben más délkelet-európai lelőhelyek bevonásával vizsgálnak tovább.
