Ókori olívaolaj-elosztó központot tártak fel a dél-olaszországi partoknál
Még azelőtt, hogy Hadrianus császár megépíttette volna a San Cataldo-i mólót, egy jelentős római kikötő és egy ahhoz kapcsolódó termelőüzem működött a mai dél-olaszországi Puglia régió partjainál. A Salentói Egyetem Kulturális Örökség Tanszékének régészeti kutatócsoportja Rita Auriemma professzor által vezetett 2026-os projektje tengeri és szárazföldi vizsgálatai rávilágítottak arra, miként kapcsolódott be a régió mezőgazdasága az ókori mediterrán tengeri kereskedelembe.
- Dél-Olaszországban egy eddig ismeretlen római kori kikötő és feldolgozóüzem maradványait tárták fel.
- A Salentói Egyetem tengeri és szárazföldi ásatásai a Kr. e. 1. és a Kr. u. 1. század közötti időszakot vizsgálták.
- A komplexum a helyi mezőgazdasági termékek, elsősorban a bor és az olívaolaj tengeri szállítását szolgálta.
A kutatás két egymással szorosan összefüggő helyszínre, a tengerfenékre és a partvidékre összpontosított a Vernole településhez tartozó Le Cesine Természetvédelmi Területen (San Giovanni). A víz alatt, a modern szivattyútelep előtti szakaszon a régészek egy kiterjedt, feltehetően a korai császárkorból (Augustus korából, Kr. e. 1. - Kr. u. 1. század) származó kikötőkomplexum egy részét tárták fel.
A vízalatti vizsgálatok során a szakemberek pontosították a móló alapozásánál alkalmazott római építési technikákat. A leccei Nemzeti Kutatási Tanáccsal (CNR) együttműködve a kutatók mintákat is vettek a tengerfenéken nyugvó hatalmas kőtömbökből, hogy meghatározzák a felhasznált kőanyag eredetét és a korabeli kőbányák helyét.
A partvidéken eközben jelentősen kibővítették a tavalyi évben már azonosított szárazföldi település ásatási területét. A régészeti leletek alapján a komplexum elsősorban ipari-mezőgazdasági (feldolgozó) funkciót töltött be. A kutatók óvatos becslése szerint a romok egy nagyméretű borkészítő, vagy esetleg egy olívaolaj-préselő üzem maradványai, ahol a hátország intenzív mezőgazdaságából származó terményeket dolgozták fel.
A San Giovanni-i település stratégiai elhelyezkedése a kikötő közvetlen közelében lehetővé tette, hogy a feldolgozott árut szinte azonnal hajóra rakodják. A szállítmányokat kisebb part menti hajókkal a közeli, nagy forgalmú Brundisiumba (a mai Brindisibe) vitték, vagy nagyobb teherhajókon egyenesen a távolabbi mediterrán piacok felé indították.
Ez is érdekelhet
Az ásatások eredményei megerősítik a Salento-félsziget (az itáliai „csizma sarka”) ókori gazdasági jelentőségét. A térség már a római hódítás előtt, a messzápok idején is fontos mezőgazdasági terület volt, de a római uralom alatt (a Kr. e. 3. századtól) a bor- és olívaolaj-termelés ipari méreteket öltött. A most vizsgált helyszíntől északra, a Masseria Ramanno területén a kutatók korábban már feltártak egy olyan ókori kemencekomplexumot, ahol kifejezetten a helyi bor és olaj szállítására szolgáló amforákat gyártották. Az ezeken a kerámiákon talált bélyegek (pecsétek) egyértelmű kapcsolatot mutatnak a Brindisi környéki nagy ókori termelőközpontokkal, például Giancolával és Marmorellével.
A Római Birodalom gazdasága nagymértékben támaszkodott a tengeri kereskedelemre, mivel a bor, az olaj és a gabona szárazföldi szállítása lassú és rendkívül drága volt. A most feltárt Le Cesine-i kikötő és feldolgozóüzem kiváló példája a római kori villa rustica rendszernek, amely a vidéki termelést közvetlenül a birodalmi logisztikai hálózatba kapcsolta. Rita Auriemma hangsúlyozta, hogy a projekt célja nem csupán az egyes épületek feltárása, hanem a teljes ókori gazdasági és természeti táj rekonstruálása, amely szerves egységbe foglalta a szárazföldet és a tengert.
