Napfény segítségével gyújthatták meg szivarjaikat az ősi maják

Homorú tükrök segítségével gyújthatták meg dohányszivarjaikat az ősi maják, akik a rájuk sütő napfény megfelelő irányításával akár szertartási tüzeket is könnyedén szíthattak – állítja egy új kutatás. Az elméletet kísérleti eredmények és ókori kerámiaedényeken fennmaradt ábrázolások is alátámaszthatják, közvetlen régészeti bizonyítékot azonban egyelőre nem találtak a módszer alkalmazására. A felfedezés új megvilágításba helyezheti a tükrök vallási és gyakorlati szerepét a maja civilizációban.

Az Ancient Mesoamerica tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői, Elena Salazar-Neumann, Alfredo Delgado-Calderón és Yuri Nahmad-Molinari kutatásuk során azt vizsgálták, hogy az ősi maják használhattak-e homorú tükröket a napfény összegyűjtésére és a szivarok meggyújtására. A kutatók ehhez a fennmaradt tükrök kialakítását, történeti beszámolókat és olyan kerámiaábrázolásokat elemeztek, amelyeken dohányzó alakok láthatók valamilyen fényvisszaverő tárggyal a közelükben.

A feltevés ellenőrzésére a szakemberek az ókori példányok mintájára készített modern, ívelt tükrökkel végeztek kísérleteket. A tükrök segítségével a napsugarakat a dohányszivarok sötét színű végére irányították, amelyek közül néhány kevesebb mint egy másodperc alatt meggyulladt. A kutatók szerint a sötét felület különösen fontos szerepet játszhatott a folyamatban, mivel hatékonyabban nyelte el a sugárzott hőt. Hasonló körülmények között a világos színű papír és fa azonban nem kapott lángra.

A szivarok hosszúkás, keskeny alakja megkönnyíthette a módszer alkalmazását: a homorú tükör ugyanis egyetlen pontba gyűjti össze a napsugarakat, ahol a koncentrált hő elegendő lehet a dohány meggyújtásához. A keskeny szivar végét pedig könnyedén bele lehetett helyezni ebbe a pontba úgy, hogy közben nem takarták el a tükör felületét a napfény elől. Miután a dohány izzani kezdett, a szivaron keresztül beszívott levegő segíthetett fenntartani a parázslást. A kutatók szerint az így keletkezett parazsat akár szertartási tüzek meggyújtására is felhasználhatták.

Az elméletet a maja művészet fennmaradt alkotásai is alátámaszthatják. A szakemberek ötven olyan kerámiaedény ábrázolását vizsgálták meg, amelyeken tükrök szerepelnek, és megállapították, hogy a jelenetek mintegy 18 százalékán ősi szivarok is láthatók, sőt: a festmények közül több olyan jelenetet is azonosítottak, amelyeken uralkodók vagy kísérőik tükrök közelében dohányoznak, feltehetően palotai szertartások alkalmával.

A homorú tükröket azonban nemcsak tűzgyújtásra használhatták, hanem vallási jelentőséggel is rendelkezhettek, és az uralkodói hatalmat is jelképezhették. Egy 1931-ben készült rajzon például egy olyan, Chichén Itzában talált tükör látható, amelyet piritből, vagyis egy fényvisszaverő ásványból készítettek, és türkizkövekkel díszített lapba foglaltak. A tükör befelé ívelő felülete alkalmas lehetett arra, hogy a napsugarakat egyetlen pontba összegyűjtve magas hőmérsékletet hozzon létre. Hasonló eszközök korábbi olmék lelőhelyekről is előkerültek, ami arra utal, hogy a homorú tükröket már a maja civilizáció virágkora előtt is ismerték Mezoamerikában.

A kutatók szerint a tükrök és a dohányszivarok a maja vallási szimbolikában is szorosan összekapcsolódhattak. Különösen figyelemre méltó K'awiil istenség alakja, akit gyakran úgy ábrázoltak, hogy a homlokán található tükörből füstölgő tárgy emelkedik ki. A tanulmány egy maja szertartásról szóló beszámolót is idéz, amely szerint az isteneknek felajánlott szivart jelképesen egy kristály segítségével gyújtották meg. A leírás arra utalhat, hogy a fényvisszaverő vagy fénytörő tárgyaknak a dohányzáshoz kapcsolódó vallási rítusokban is szerepük lehetett.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a modern eszközökkel végzett kísérletek önmagukban nem bizonyítják, hogy az ősi maják valóban ilyen módon gyújtották meg szivarjaikat. A módszer gyakorlati megvalósíthatósága és a művészeti ábrázolások közötti összefüggés egyelőre csupán közvetett bizonyítékokat szolgáltatnak, az elmélet megerősítéséhez ezért további régészeti és természettudományos vizsgálatokra lenne szükség.

A kutatók szerint az elmélet igazolásához további vizsgálatokra van szükség, ezért olyan sírokból előkerült emberi fogak vizsgálatát javasolják, amelyekben az elhunytak mellé homorú tükröket is helyeztek. Ez ugyan önmagában nem bizonyítaná, hogy a tükröket a szivarok meggyújtására használták, de megerősíthetné a két tárgy közötti lehetséges kapcsolatot.