Hatezer éves sörfőzés nyomaira bukkantak a kínai régészek
Mikrofosszíliák és keményítőmaradványok vizsgálatával bizonyították, hogy a kínai Sanhszi tartományban már hatezer évvel ezelőtt (Kr. e. 4000 és Kr. e. 3500 között) kiterjedt erjesztett italgyártás zajlott a korai földművelő közösségekben. A Sanhszi Tartományi Régészeti Intézet és a Stanford Egyetem kutatócsoportja elemzése alapján az italkészítés és a közösségi rituális fogyasztás szerves részét képezte a Jang-sao-kultúra mindennapjainak a Sárga-folyó medencéjében.
- Kínai és amerikai kutatók a korai Jang-sao-kultúra kerámiáit vizsgálták meg a Sanhszi tartományban.
- Az edényeken maradt keményítő- és gombaspórák az egykori alkoholos erjesztést (sörkészítést) bizonyítják.
- A hatezer éves leletek rámutatnak a közösségi rituálékhoz köthető italfogyasztás fontosságára.
A kutatás középpontjában a Fenjang városhoz tartozó Hszinghucun lelőhely, azon belül is a Fenghaokou falu határában, 2022-ben feltárt tíz kerámiaedény állt. A régészek egy lakóház padlószintjén két szűk szájú, hegyes aljú palackot, két festett tálat és hat tárolóedényt emeltek ki. A 2025 májusában elvégzett roncsolásmentes mintavételt követően a maradványokat a Kínai Társadalomtudományi Akadémia lojangi, illetve a Stanford Egyetem laboratóriumaiban vizsgálták meg. Liu Li, a Stanford Egyetem professzorának tájékoztatása alapján a szakemberek a kerámiák belső falán jelentős mennyiségű keményítőszemcsét, gombaspórát és növényi opált (fitolitot) azonosítottak.
A mikroszkopikus maradványok egyértelműen bizonyítják az erjesztési folyamatot. A keményítőszemcsék többsége olyan jellegzetes sérüléseket és zselatinizációs nyomokat mutatott, amelyek a gabonafélék áztatásához, malátázásához vagy erjesztéséhez köthetők. A professzor szerint a leletek azért különösen fontosak, mert a sérült, rekonstruálhatatlan formájú cserépdarabok esetében az alakjuk alapján lehetetlen lenne megállapítani az eredeti funkciójukat. A szűk szájú, hegyes aljú tárolóedények ráadásul kifejezetten alkalmasak voltak a folyadékok, így az erjesztett italok hosszabb távú, hűvös helyen történő tárolására.
A tény, hogy a sörfőzéshez és -tároláshoz használt edényeket egy átlagos lakóház padlóján találták meg, arra utal, hogy az italkészítés nem kizárólag egy szűk elit kiváltsága volt. A kutatók szerint az alkoholos italok fogyasztása a falusi közösségekben egyfajta kiterjedt klánrituáléként működött, amely elősegítette a társadalmi kohéziót.
Cseng Jüan, a Sanhszi Tartományi Régészeti Intézet igazgatóhelyettese hangsúlyozta, hogy az eredmények betöltik a Sárga-folyó medencéjének őskori sörfőzésére vonatkozó régészeti űrt, és megerősítik az alkohol központi szerepét a korai kínai civilizáció rituális fejlődésében. A jövőbeli kutatások a mikrobiológiai nyomok finomítására és a felhasznált növényfajok pontosabb azonosítására fókuszálnak majd.
Ez is érdekelhet
A Sárga-folyó középső szakasza – ahol Sanhszi tartomány is található – a kínai civilizáció és a korai mezőgazdaság egyik legfontosabb bölcsője. A Kr. e. 5000 és Kr. e. 3000 közötti időszakra datált Jang-sao-kultúra közösségei elsősorban kölestermesztéssel és sertéstartással foglalkoztak. A kultúra legismertebb jellegzetessége a vörös, fekete vagy barna mintákkal (geometriai formákkal, állatfigurákkal) díszített finom, égetett agyagkerámia, amelyeket a folyóvölgyek mentén elszórtan elhelyezkedő, árokkal körülvett településeken készítettek.
A gabonaalapú, enyhén alkoholos italok (amelyeket leginkább a mai sörökhöz lehet hasonlítani) erjesztése az ókori Kínában is a mezőgazdaság megjelenésével párhuzamosan alakult ki. A Hszinghucun lelőhely és környéke különösen gazdag ebben a hagyományban, hiszen a térség italgyártása – a híres Tang-dinasztia (Kr. u. 618–907) költészetében is megörökített módon – évezredeken át folyamatos maradt, s Fenjang a hagyományos kínai fehér párlat (pajcsiu) egyik legfontosabb termelőközpontja mind a mai napig. A most feltárt hatezer éves leletek bizonyítják, hogy ez a jellegzetes regionális iparág mély gyökerekkel rendelkezik az újkőkori társadalmak mindennapjaiban.
