A klímakatasztrófák idején is békések maradtak a perui kultúrák
Az extrém éghajlati jelenségek, mint az El Niño okozta áradások és aszályok nem feltétlenül vezettek mindennapos erőszakhoz a perui Lambayeque-völgy ókori társadalmaiban. Az amerikai kutatók által elvégzett átfogó csonttani vizsgálat nagyszabású rituális emberáldozatokra utal a korabeli politikai rendszerek összeomlása előtt, a lakosság körében az interperszonális erőszak aránya évszázadokon át rendkívül alacsony maradt.
- A perui Lambayeque-völgy több mint háromezer éves csontvázleleteit vizsgálták meg amerikai kutatók.
- Az eredmények szerint az éghajlati szélsőségek nem vezettek mindennapos társadalmi erőszakhoz Peruban.
- A mocsika és a szikán civilizációk tömeges emberáldozatokkal próbálták megbékíteni a természetet.
A kutatók a Lambayeque Valley Biohistory Project keretében mintegy harminc különböző lelőhely csontvázleleteit elemezték, amelyek a völgy több mint háromezer éves történelmét ölelik fel. A szakemberek összesen 1633 olyan egyént vizsgáltak meg, akiknek a halálozási ideje viszonylag pontosan meghatározható volt.
Ezeket a biológiai adatokat vetették össze a térség paleoklimatológiai modelljeivel, különös tekintettel a csapadékmennyiség és a vízellátottság történelmi ingadozásaira. A koponyasérülések (amelyek általában szándékos erőszakra utalnak) és a koponya alatti, posztkraniális traumák (amelyek többnyire véletlen balesetekből fakadnak) gyakoriságát térképezték fel az évszázadok során.
Az eredmények jelentősen eltértek az Andok más területein tapasztalt mintázatoktól, ahol a koponyasérülések sokkal gyakoribbak a klimatikus megrázkódtatások időszakaiban. A vizsgált hatalmas mintából mindössze 25 egyén (a populáció 1,6 százaléka) csontvázán találtak interperszonális erőszakra utaló nyomokat, míg véletlenszerű sérüléseket 77 esetben (5,1 százalék) azonosítottak.
Thomas Snyder, a New York-i Egyetem kutatója és a tanulmány társszerzője kiemelte, hogy a nem rituális kontextusban megfigyelt erőszak elenyésző aránya a kutatás legfontosabb tanulsága. Az adatok alapján semmilyen statisztikai összefüggés nem mutatható ki az ökológiai instabilitás és a társadalmi agresszió, vagy a nemek és az erőszak elszenvedése között.
A kutatók ugyanakkor felhívják a figyelmet a vizsgálat módszertani korlátaira, hiszen a sérülések nem minden esetben hagynak egyértelmű nyomot a csontozaton. Mivel egy ekkora régészeti minta esetében minden egyes egyén radiokarbonos kormeghatározása kivitelezhetetlen, a kutatás elsősorban a hosszú távú tendenciákra, illetve azok hiányára fókuszált.
Haagen Klaus, a George Mason Egyetem munkatársa szerint a Lambayeque-völgy több ezer éves története a kreatív és rugalmas alkalmazkodásról szól, amelybe a széles körű társadalmi erőszak egyszerűen nem illeszkedett bele. A tengerhez való folyamatos hozzáférés valószínűleg enyhítette az erőforrások szűkösségét, a társadalmi szerveződés sajátos helyi formái pedig szándékosan csökkenthették a feszültségeket.
Ez is érdekelhet
A perui partvidék északi részén található Lambayeque-völgy sivatagos környezetében a csapadékmennyiség alapvetően rendkívül alacsony, a lakosság túlélését a folyók és a tenger gazdag élővilága biztosította. Ezt a kényes egyensúlyt időről időre felborította az El Niño éghajlati jelenség, amely a Csendes-óceán trópusi vizeinek felmelegedésével jár. A természeti anomália elpusztította a part menti tengeri halállományt, miközben özönvízszerű esőzéseket és pusztító áradásokat hozott a száraz völgyekbe, súlyos válságba taszítva a helyi élelmiszer-termelési rendszereket. Az Andok civilizációinak történetében ezek a klímaesemények gyakran egybeestek a nagyobb politikai és kulturális átalakulásokkal, próbára téve a helyi vezetők rátermettségét.
Ebben a térségben virágzott a Kr. u. 1. és a 8. század között a mocsika (Moche) kultúra, majd a 8. századtól a 14. század végéig a szikán (Sicán) civilizáció. A korszak uralkodóinak hatalma jelentős részben azon a hiten alapult, hogy képesek közvetíteni a könyörtelen természeti erők és a természetfeletti világ között. A mocsika és a szikán politikai rendszerek összeomlását megelőző időszakokban a régészeti leletek szerint valóban tömeges emberáldozatokat mutattak be. A kutatók megállapítása alapján ezek a szélsőséges vallási aktusok a természeti erők megbékítését szolgálták egy olyan válságos helyzetben, amikor a vezetők a legértékesebb életeket ajánlották fel a kozmikus rend helyreállítása érdekében, ám ez a fajta intézményesített erőszak nem szivárgott át a társadalom hétköznapi rétegeibe.
