Máig rejtély, hogyan kerültek emberi csontok az Antarktiszra
2026. július 5. 19:54 Múlt-kor
Az Antarktiszon talált legkorábbi ismert emberi maradványok egy fiatal nőhöz tartoztak, aki a radiokarbon-vizsgálatok szerint 1819 és 1825 között veszíthette életét. A kontinensen ekkor még nem éltek emberek, ezért a kutatók máig nem tudják, hogyan kerülhettek a csontdarabok a partvidékre.

Cecil Madigan és kutyái az Antarktiszon az Ausztrálázsiai Antarktisz-expedíció során 1914-ben (Forrás: Mitchell Library, State Library of New South Wales)
Korábban
Az Antarktiszon a modern kutatóállomások megjelenése előtt nem alakult ki állandó emberi település: bár egyes kutatók feltételezik, hogy a maori hagyományokban szereplő Hui Te Rangiora polinéz hajós a 7. században elérhette az antarktiszi vizeket, a kontinens első hiteles észlelését 1820-ra teszik, amikor Thaddeus von Bellinghausen orosz felfedező expedíciója során egyszer csak egy magas jégpartot vett észre.
Éppen ezért keltett nagy feltűnést, amikor 1985-ben Daniel Torres Navarro chilei biológus a kontinens északi részéhez közeli Yámana-parton egy emberi koponyára bukkant. A környék alapos átvizsgálása során azonban a kutatók kezdetben nem találtak további emberi maradványokat, viszont a későbbi vizsgálatok alatt egy combcsont és néhány további csontdarab is előkerült, amelyek valószínűleg ugyanahhoz a személyhez tartoztak.
Az antropológiai és radiokarbon-vizsgálatok alapján a maradványok egy fiatal nőhöz tartoztak, aki 1819 és 1825 között halhatott meg, és nagy valószínűséggel Chile területéről származott. A kutatók szerint ez az időpont különösen figyelemre méltó, mert egybeesik az Antarktisz első ismert felfedezőexpedícióinak időszakával.
A kutatók több magyarázatot is megfogalmaztak arra, miként kerülhettek a maradványok a kontinensre. Az egyik feltételezés szerint a nő egy 19. századi fókavadász-expedíció tagja lehetett, akit ismeretlen okból a parton hagytak. A másik lehetőség szerint a hajón halt meg, majd – a korabeli tengerészeti szokásoknak megfelelően – a tengerbe temették. Ebben az esetben az óceáni áramlatok sodorhatták a holttestet a partra, ahol dögevő madarak széthordhatták a csontokat.
Az évek során a kutatók többször is visszatértek a lelőhelyre újabb emberi maradványok reményében, ám a koponyán és néhány csontdarabon kívül semmi sem került elő, így a történet számos részlete máig tisztázatlan maradt.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
klímakutatás
- Sarkvidéki jégből vizsgálták a Római Birodalom gazdaságát
- Ősi tölgyfák őrzik a fekete halál ökológiai nyomait
- Ősi vízelvezető rendszereket vizsgálnak Norvégiában
- Második világháborús erdősítési program okozza Japán pollenválságát
- A talaj hőmérsékletétől függött a neolitikus kínai mezőgazdaság
- Az égetéses földművelés is formálta a múlt erdőtüzeit
- Folytatódik a kiotói cseresznyevirágzás történeti adatainak kutatása
- A klímaváltozás mérséklése megmentheti az UNESCO világörökségi helyszíneit
- Amerikai diákmozgalomból nőtt világméretű kampánnyá a Föld napja
- Ötféle teát semmisítettek meg a bostoni teadélután során tegnap
- Pandzsábi iratokból azonosítottak 9909 világháborús áldozatot tegnap
- Korai keresztény templom romjaira bukkantak egy halpiac alatt tegnap
- Ősi hólyagkő-eltávolító eszközt találtak egy ókori bolgár városban tegnap
- Mégsem mérgezés végzett a 16. századi Medici fivérekkel tegnap
- Máig rejtély, hogyan kerültek emberi csontok az Antarktiszra 2026.07.05.
- Három különleges földmérő eszköz segítette a római útépítők munkáját 2026.07.05.
- Négy jelentős sussexi épület került fel a veszélyeztetett örökség listájára 2026.07.05.














