Valóban összeomlott a holland gazdaság a 17. századi tulipánmánia után?

2022. április 16. 13:35 Múlt-kor

1636–1637 között tulipánmánia söpört végig Hollandián. Az Ázsiából származó, egzotikus virágok hagymáit olykor hihetetlen magas áron adták tovább. Az őrületben nem kevés szerep jutott a spekulánsoknak, akiknek köszönhetően felélénkült a virágpiac, egy-egy gumó sokszor több mint tíz alkalommal cserélt gazdát egyetlen nap alatt, az újdonsült hagymatulajdonosok többsége sohasem látta csupán néhány órára birtokolt csecsebecséjét. 1637 februárjában mindössze néhány nap alatt összeomlott a piac, és a sokat emlegetett források szerint a holland gazdaság is becsődölt. Ezen beszámolók azonban távol álltak a tényektől.

A „bolond” tulipánhagymákat vásárol egy 1650 körüli festményen

Korábban

Pellengérre állított, ostoba hollandok

A skót Charles MacKay 1841-es írása szerint 1636-ban az egész holland társadalom „megőrült” az egzotikus tulipánok látványától, spekulatív lázban égett, mindenki akart egy szeletet a tulipán kínálta gyors meggazdagodás lehetőségével kecsegtető üzletből. MacKay nevezte el e jelenséget tulipánmániának. „Aranycsaliként lógott az emberek előtt, akik egymás után rohantak az árverési csarnokokba, hogy úgy rajongják körbe a virágot, mint legyek a mézescsuprot. (…) Nemesek, polgárok, parasztok, matrózok, halászok, szolgálólányok, inasok, kézművesek, kéményseprők, idős asszonyok sem akartak kimaradni” – írta MacKay.

A piaci tulipánbuborék 1637 elején kipukkadt, ami hatalmas pusztítást okozott a holland gazdaságnak, írta a skót szerző, aki egyébként az újságírásba, a zenébe, az antropológiába és a versírásba is belekóstolt. „Sokan, akik szerényebb életkörülményeikből rövid időre kiemelkedtek, visszasüllyedtek a homályba. Tekintélyes kereskedők jutottak koldusbotra, és számos nemes család veszítette el teljes vagyonát” – írta.

Azonban számos történész, köztük Anne Goldgar, a londoni King’s College kutatója véli úgy, hogy MacKay történetei a hatalmas elherdált vagyonokról, az elzálogosított otthonokról, bánatukban a csatornákba ugráló öngyilkosok tömegeiről közelebb állnak a fikcióhoz, mint a tényekhez. Szerinte az akkori beszámolóknak csupán az volt a célja, hogy a korabeli hollandokat ostobának tüntessék fel, valójában a tulipánmánia okozta gazdasági visszaesés véleménye szerint teljesen hamis állítás. Semmilyen valós hatással nem volt ugyanis a holland gazdaságra.

Jean-Léon Gérôme: La folie des tulipes (Tulipánőrület) című festménye 1882-ből

A probléma az lehetett, hogy Charles MacKay nem megfelelő forrásanyagot használt az írásaihoz. A 17. századi Hollandiában nagy hagyománya volt a szatirikus költészetnek és énekeknek, amelyek kifigurázták és kinevették a hollandok morális kudarcait. A szórakoztató pamfletek pellengérre állították az ostoba tulipánvásárlókat, akik a tulipánbiznisz által kívántak a társadalom legfelső részeibe kerülni. MacKay és társai pedig tényként kezelték ezeket a csúfolódó, túlzásokba eső elbeszéléseket, amelyeknek azonban vajmi kevés közük volt a valósághoz.

Hogy megismerje az 1630-as évek valódi tulipánmániáját, Goldgar teljesen más forrásokat vett górcső alá. Éveket töltött a korabeli tulipánkereskedelem központjainak számító Amszterdam, Alkmaar, Haarlem, Enkhuizen városok levéltáraiban, ahol több száz kéziratot, végrendeletet, bírósági feljegyzést és egyéb dokumentumot lapozott át. Egyikben sem talált arra utaló feljegyzést, hogy a köztudatban élő, széleskörű, sokakat nyomorba taszító virágőrület valódi lett volna. A források szerint a tulipánmánia egy relatíve kicsiny és rövid életű, az egzotikus virágokat előtérbe helyező kereskedelmi tevékenységre korlátozódott.

következő oldal 1 / 2