Három különleges földmérő eszköz segítette a római útépítők munkáját 

A Via Appia napjainkban is lenyűgözi a kutatókat (Forrás: Pixabay - Dolcevia)

A Római Birodalom úthálózatát a történelem egyik legjelentősebb mérnöki teljesítményeként tartják számon: a kutatók eddig mintegy 300 ezer kilométernyi római utat azonosítottak, de a szakemberek szerint további szakaszok is rejtőzhetnek még a föld alatt. Az utak összekötötték Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet legfontosabb városait, megkönnyítve a kereskedelmi és a közigazgatási teendők lebonyolítását, illetve a hadsereg mozgását. 

A kutatók szerint a római mérnökök gyakran korábbi utak nyomvonalát használták fel, amikor új közlekedési útvonalakat építettek a meghódított területeken. Ha azonban teljesen új utat kellett kijelölniük, három földmérő eszközre támaszkodtak: a dioptrára, a gromára és a chorobatészre. A dioptra egy célzócsővel ellátott műszer volt, amely lehetővé tette a távoli pontok pontos bemérését, míg a mintegy hat méter hosszú chorobatész elsősorban a vízszintes szintek meghatározására szolgált.

A három eszköz közül a legfontosabb a groma – egy állványra szerelt, kereszt alakú mérőműszer – volt, amelynek karjairól függőónok lógtak, így segítségével a földmérők pontos egyeneseket és derékszögeket jelölhettek ki. A munkát több földmérő együtt végezte: egymástól távol felállított jelzőkaróikat addig igazították egymáshoz, amíg azok tökéletesen egy vonalba nem kerültek, így akár több kilométer hosszú, egyenes útszakaszokat is meg tudtak tervezni.

A mérnökök azonban nem mindenáron ragaszkodtak az egyenes utakhoz: miután meghatározták az alapirányt, figyelembe vették a domborzati viszonyokat, és szükség esetén módosították a nyomvonalat, hogy elkerüljék a túl meredek lejtőket, a nehezen átkelhető folyókat vagy éppen összekapcsolják a már létező településeket. A sík vidékeken ezért gyakran hosszú, egyenes útszakaszok épültek, míg a hegyvidékeken az utak sokkal inkább alkalmazkodtak a terep adottságaihoz.

A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy nem létezett egységes, az egész birodalomban alkalmazott útépítési módszer. A több évszázadon át fennálló és hatalmas területet lefedő Római Birodalomban az építési technikák időben és térben egyaránt változhattak. Az utak építésében feltehetően katonák, rabszolgák, hadifoglyok és közmunkára kötelezett helyi lakosok egyaránt részt vettek, míg az olyan összetettebb feladatokat, mint a hidak építése, valószínűleg képzett mesterek végezték.

A kutatók szerint a római utak „tökéletes egyenességéről” kialakult kép csak részben felel meg a valóságnak. Bár a mérnökök sík terepen valóban igyekeztek a lehető legegyenesebb útvonalakat kialakítani, a természetes akadályok miatt számos út jelentős kanyarokat tartalmazott. 

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”