Megfejthették az ókori egyiptomi sikoltó múmia rejtélyét
Modern orvosi technológiák alkalmazásával fejtették meg az egyiptológusok a mintegy háromezer éves sikoltó múmia rejtélyét, ahogy az a Frontiers in Medicine tudományos folyóirat legfrissebb számában publikált kutatásból kiderül. A Kairói Egyetem kutatói által elvégzett vizsgálatok felülírják a korábbi feltételezéseket, bizonyítva, hogy a különleges lelet nem egy elrontott balzsamozási eljárás eredménye, hanem a halálos küzdelem utolsó pillanatainak fizikai lenyomata.
- A Kairói Egyetem kutatói modern képalkotó eljárásokkal vizsgálták meg az 1935-ben feltárt, úgynevezett sikoltó múmia maradványait.
- A Frontiers in Medicine folyóiratban megjelent tanulmány szerint a nőalak eltorzult arcát nem hibás balzsamozás, hanem a halál pillanatában fellépő görcs rögzítette.
- A luxuskörülmények között eltemetett, Hatsepszut fáraó korából származó nő belső szerveit a szokásoktól eltérően nem távolították el az eljárás során.
A Dejr el-Bahari-i lelőhelyen 1935-ben feltárt, azonosítatlan női holttest évtizedek óta foglalkoztatta a tudományos közösséget. A torzult, nyitott szájjal rögzült arckifejezést a kutatók sokáig a hanyagul elvégzett mumifikálási folyamat számlájára írták.
A kairói szakemberek a legújabb röntgen- és komputertomográfiás vizsgálatok során azonban megállapították, hogy az arckifejezést nagy valószínűséggel egy extrém fájdalom vagy stressz hatására fellépő "halálgörcs", orvosi nevén hullamerevségi spazmus okozta. A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a balzsamozók még azelőtt kezdték meg a test tartósítását, hogy az izomzat ellazult volna, így a görcsbe rándult állkapcsot fizikai képtelenség volt lezárni.
A halál pillanatában beálló görcs elméletét támasztja alá a temetkezés kiemelkedően gazdag minősége is, amely ellentmond a szakszerűtlen eljárás teóriájának. A Krisztus előtt 1500 körül élt nőt luxuskörülmények között helyezték nyugalomra Hatsepszut fáraó uralkodása idején, méghozzá a királyi építészek és az udvar magas rangú tisztségviselőinek közelében. A testet drága, importált tömjénnel és borókagyantával kezelték. A halott fejét egy bonyolult kidolgozású, datolyapálmarostokból font, hennával színezett és kristályporral behintett paróka díszítette.
A pompás temetkezés ellenére a mumifikálási eljárás egy ponton markánsan eltért a tizennyolcadik dinasztia korának bevett gyakorlatától. A képalkotó eljárások igazolták, hogy a nő belső szerveit nem távolították el, a hasfalon pedig semmilyen vágásnyom nem található.
Ez is érdekelhet
Az ókori egyiptomi Újbirodalom idején a standard balzsamozási protokoll szerves része volt a belső szervek eltávolítása a test gyors bomlásának megakadályozása érdekében. A szervek érintetlenül hagyása olyan anomália, amely továbbra is kérdéseket vet fel a halál pontos körülményeivel kapcsolatban.
A sikoltó múmia esete egyedülálló bepillantást enged az ókori egyiptomi halottkultusz gyakorlati megvalósításába. Az eddigi régészeti és orvostudományi adatok alapján a balzsamozó papok szokatlan gyorsasággal léptek közbe a halál beállta után. Bár a nő halálának oka valószínűleg örökre ismeretlen marad, a modern vizsgálatok bebizonyították, hogy a mesterek igyekeztek a korabeli rituális elvárásoknak megfelelően felkészíteni a testet a túlvilági életre, akaratlanul is megőrizve egy több mint háromezer évvel ezelőtti tragédia pillanatát.
