Kivételes római hajórakományt tártak fel egy svájci tó mélyén
Egyedülálló, az i. sz. 1. századból származó római hajórakományt, köztük több száz ép kerámiaedényt és legionárius felszerelést tártak fel Svájcban, a Neuchâteli-tó medrében. A felfedezés az Alpoktól északra fekvő belvízi régészet történetében példátlannak számít.
A lelőhelyet eredetileg 2024 novemberében, egy drónos térképezési program során azonosították, majd a víz alatti régészek egy 60-szor 24 méteres kutatási zónát jelöltek ki a tófenéken. Bár a fa hajótest az évszázadok során nagyrészt megsemmisült, a kutatók mintegy hatszáz, rendkívül jó állapotban megőrződött műtárgyat hoztak a felszínre a közelmúltban folytatott ásatások során. A restaurátorok a leleteket a tó vizével megegyező hőmérsékletű, ioncserélt vizes fürdőkben stabilizálták az állagmegóvás és a fokozatos, biztonságos kiszárítás érdekében.
A hajó rakományának gerincét a svájci fennsíkon gyártott, szállítóládákban egymásba rakott vörösmázas kerámiatálak, tányérok és poharak, valamint hispániai olívaolajat szállító amforák alkotják. A régészek megtalálták a legénység bronz főzőedényeit és egy kivételes épségben maradt fonott kosarat is. A leletegyüttes legértékesebb darabjait azok a katonai felszerelések jelentik, amelyek között lószerszámok, négy épen maradt fa- és fémszerkezetű szekérkerék – amelyekből ez az első svájci lelet –, egy katonai csákány, kitüntetések, valamint két teljes, fa hüvelyében nyugvó vaskard is található.
A rajnai limes logisztikája
A ruhakapcsoló tűk stílusjegyei, valamint a rakomány alatt talált fadeszkák évgyűrűs vizsgálata alapján a fát i. sz. 17-ben vágták ki, a hajó pedig Tiberius császár uralkodása idején, i. sz. 20 és 50 között süllyedt el. A fegyverzet és a szekéralkatrészek jelenléte arra utal, hogy a szállítmányt a római hadsereg, nagy valószínűséggel az i. sz. 16-ban a közeli Vindonissa (a mai Windisch) katonai táborában állomásozó Legio XIII Gemina fegyveres kíséretével továbbították.
Ez is érdekelhet
A Neuchâteli-tavi lelet történelmi jelentősége abban áll, hogy fizikai valójában bizonyítja a rómaiak rendkívül fejlett, kombinált logisztikai rendszerének működését a császárkor hajnalán. A hajó feltehetően Itáliából, Galliából és Helvetia provinciából származó ellátmányt, valamint csapatszállító eszközöket vitt a rajnai és dunai limest védő, a germán betöréseket megakadályozó légióknak. A roncs és a benne talált szekéralkatrészek egyértelműen alátámasztják, hogy a római alakulatok a belvízi hajózás és a szárazföldi úthálózat zökkenőmentes, moduláris összekapcsolásával biztosították a birodalom északi határvidékének folyamatos utánpótlását.
