A világ legrégibb nyersvasszállítmányát találták meg Izraelben

Egy 2600 éves hajóroncsból származó, a világ eddig ismert legrégebbi tengeri nyersvasszállítmányát tárták fel az izraeli partoknál található Dór-lagúnában – derül ki a Haifai Egyetem kutatóinak a Heritage Science című tudományos folyóiratban publikált legújabb tanulmányából.

A Földközi-tenger keleti medencéjében, a Kármel-hegy partvidéke mentén végzett víz alatti régészeti feltárás során a szakemberek kilenc darab feldolgozatlan, a korai kohászatból származó nyersvas-tömböt hoztak a felszínre. A leletek kormeghatározását és állapotfelmérését mikroszkópos és kémiai elemzésekkel, valamint a vasdarabokba ágyazódott elszenesedett famaradványok radiokarbonos vizsgálatával végezték el.

Az eredmények igazolták, hogy a rakomány mintegy 2600 éves, és eredeti állapotában maradt fenn: a fém közvetlenül az olvasztókemencéből kikerülve, a kovácsolás és a további finomítás fázisai nélkül szilárdult meg.

A rézzel és a bronzzal ellentétben, amelyeket az ókori technológiákkal folyékony állapotúra tudtak olvasztani, a vasat faszénnel hevítve csak egy szilárd, porózus tömeggé tudták alakítani. Ezt a nyersanyagot a szennyeződések eltávolítása és a szerszámkészítésre alkalmas, sűrűbb szerkezet elérése érdekében utólagos, intenzív kalapálással kellett megmunkálni. A most feltárt nyersvasdarabokon a kutatók nem találták meg e másodlagos feldolgozási szakasz nyomait. A leletanyag állapota arra utal, hogy a fémrudakat közvetlenül az elsődleges előállítás után helyezték a hajóra.

A tengeri kereskedelem specializációja

A Kr. e. 7. és 6. század fordulója a vaskor megszilárdulásának és a földközi-tengeri kereskedelmi hálózatok drasztikus kiterjedésének időszaka volt. Bár a vasművesség technológiája a Közel-Keleten már évszázadokkal korábban, a késő bronzkor végén megjelent, a nyersanyag logisztikájáról és az ókori termelési láncok szerkezetéről eddig rendkívül kevés közvetlen, víz alatti régészeti bizonyíték állt rendelkezésre. Az egykori föníciai és izraelita kikötők közelében, a Dór-lagúnában talált leletegyüttes korszakalkotó jelentőségű, mivel fizikai valójában igazolja a korai vaskohászat és a tengeri kereskedelem magas fokú specializációját.

A felfedezés rávilágít arra, hogy az ókori Mediterráneumban a vasérc kitermelése, az alapszintű kohászat, valamint a végső finomító kovácsolás és az eszközkészítés földrajzilag és gazdaságilag is határozottan elkülönült egymástól. A nyers állapotú bucavasak tengeri szállítása fejlett, régiókon átívelő gyártási és ellátási láncok működését bizonyítja, amelyben a föníciai, görög és levantei tengerészek a félkész ipari nyersanyagok logisztikájában is központi szerepet vállaltak.