Kétszázharminc év után tért haza a bronzkori pajzs Skóciába
Több mint kétszázharminc év elteltével ismét Skóciában látható az a különleges bronzkori pajzs, amelyet eredetileg egy észak-ayrshire-i tőzeglápban találtak meg az 1700-as évek végén – számolt be róla a BBC Scotland. A ritka régészeti lelet a Skót Nemzeti Múzeum nagyszabású történelmi kiállításának egyik központi darabja lesz.
Bronzkori pajzsok egy különleges kiállításon
Edinburgh-ban olyan kiállítás nyílt, amely a bronzkor fémművességére és tárgyi kultúrájára fókuszál. A tárlat középpontjában több rendkívül ritka bronzkori pajzs áll, köztük egy olyan darab, amely több mint két évszázad után tért vissza Skóciába.
A kiállítás nemcsak tárgyakat mutat be, hanem a bronzkori közösségek gondolkodásáról is képet ad. A bronzkori pajzsok egyszerre jelképeztek rangot, identitást és közösségi szerepet.
A bronzkori pajzs megtalálásának története
A Beith közelében előkerült bronzkori pajzsot a 18. század végén találták meg egy tőzeglápban. A korabeli beszámolók szerint a pajzsot több másik darabbal együtt, függőleges helyzetben temették el.
A lelet hamar bekerült a Society of Antiquaries of London gyűjteményébe, ahol több mint 235 éven át őrizték. A korabeli feltárás azonban nem felelt meg a mai régészeti dokumentációs elvárásoknak. A többi pajzs sorsáról nem készült pontos nyilvántartás, így azok elkallódhattak, magángyűjteményekbe kerülhettek, vagy egyszerűen elvesztek.
A bronzkori pajzs jelentése és használata
A mintegy 60–70 centiméter átmérőjű pajzs felületét kalapált dudorok és bordák díszítik. A bronzlemez rendkívül vékony, ezért a kutatók többsége úgy véli, hogy az ilyen tárgyak nem elsősorban gyakorlati harci eszközök voltak, hanem szertartási kegytárgyak.
A pajzson látható sérülések inkább szándékos rongálás nyomai lehetnek. Ezt a jelenséget gyakran rituális „megsemmisítésként” értelmezik, amikor a tárgyat felajánlás részeként tették használhatatlanná, vagyis áldozatként mutatták be.
A bronzkori pajzs és a közösségi rítus
Matthew Knight szerint a pajzs különleges kialakítása magas rangú tulajdonosra utal. Az ilyen tárgyak elkészítése komoly szakértelmet igényelt, ezért csak a közösség elitje birtokolhatta őket.
Az a tény, hogy több pajzsot együtt helyeztek el, egy közös szertartásra utalhat. Elképzelhető, hogy egy csoport szimbolikusan mondott le fegyvereiről.
Ez akár egy békekötés vagy egy közösségi átmenet jele is lehetett, amelynek pontos jelentését ma már nem lehet teljes bizonyossággal rekonstruálni.
A bronzkori pajzsok műhelye és kapcsolatai
A kiállításon más, a 19. században a skót határvidéken és Aberdeenshire területén előkerült pajzsok is szerepelnek. A kutatók most először vizsgálják őket egymás mellett.
A darabok feltűnően hasonlítanak egymásra. Ez arra utal, hogy ugyanabban a műhelyben készülhettek, vagy ugyanaz a kézműves hagyomány áll mögöttük.
A korszakban a fa és bőr pajzsok sokkal elterjedtebbek voltak. A bronzból készült példányok ritkaságnak számítottak, és elsősorban státuszszimbólumként funkcionáltak.
A bronzkori pajzsok és a Carnoustie leletegyüttes
Ez is érdekelhet
A tárlaton más jelentős leletek is helyet kapnak, köztük a Carnoustie-kincs. A leletegyüttes egy arannyal díszített lándzsahegyet és egy bronzkardot is tartalmaz, fa hüvelyben.
A tárgyakat a késő bronzkor időszakára, nagyjából i. e. 1000–800 közé datálják, és a korszak elit harcosainak felszereléséhez kötik őket.
