Kivételes épségű bronzkori szövőszék maradványait tárták fel Dél-Spanyolországban
Ritkán fennmaradó, mintegy 3500 éves nehezékes szövőszék elszenesedett fa- és kötélmaradványait, valamint agyagnehezékeit azonosították a dél-spanyolországi Cabezo Redondo régészeti lelőhelyen. A felfedezés fontos adatokat szolgáltat az ibériai bronzkor textilgyártási technológiájának fejlődéséről és az úgynevezett textilforradalom korai szakaszáról.
Ricardo E. Basso Rial és kutatócsoportja a Kr. e. második évezredből származó leletegyüttes vizsgálata során megállapította, hogy a feltárt elszenesedett fadarabok – amelyek a régióban őshonos aleppóifenyőből készültek –, illetve a növényi rostokból font kötelek egy függőleges, nehezékes szövőszék szerkezeti elemei. Mivel a fából és szerves szálakból ácsolt gépek az évezredek során az oxidáció és a talajviszonyok miatt szinte teljesen elbomlanak, a régészek eddig többnyire csak a láncfonalak feszítésére szolgáló agyag- vagy kőnehezékekből tudtak következtetni a korabeli szövési technikákra. A most feltárt, használat közben elpusztult és megközelítőleg eredeti elrendezésében konzerválódott berendezés fizikai és térbeli adatai lehetővé tették a szövőszék részleges rekonstrukcióját.
A kutatás során vizsgált agyagnehezékek paraméterei jelentősen eltérnek az Ibériai-félsziget mediterrán területein feltárt más korabeli típusoktól. Kisebb súlyuk arra utal, hogy az eszközzel nemcsak az újkőkortól a bronzkorig általánosan elterjedt, nyitottabb vászonkötésű szöveteket állították elő. A granadai szakemberek szerint a szövőszék sűrűbb, technikailag összetettebb textilek, köztük korai sávolykötésű anyagok megalkotására is alkalmas volt, ami lényeges technológiai előrelépést feltételez a korszak ibériai textiliparában.
A lelet történelmi jelentőségét a textilipari nyersanyag-használat átalakulásának bizonyítása adja. Míg az egyszerű vászonszövetek jellemzően növényi rostokból, például lenből készültek, a bonyolultabb sávolykötés elterjedése a Mediterráneumban szorosan összefüggött a gyapjú széles körű alkalmazásával, amely általános gyakorlattá csak a Kr. e. 1. évezred elejére vált Európában. A mintegy három és fél évezredes Cabezo Redondo-i szövőszék és a hozzá tartozó finomabb nehezékek arra utalnak, hogy a település központi szerepet játszhatott a történeti kutatásban „textilforradalomként” ismert folyamatban, amely a gyapjú tömeges bevezetésével és a diverzifikált kötésmódok alkalmazásával alapvetően átalakította a régió ruházkodási és gazdasági kultúráját.
