Négyezer éves indigókék textíliát fedeztek fel egy anatóliai ásatáson

Anatólia eddig ismert legrégebbi, mintegy 4000 éves indigókékre festett textíliáját, valamint a kötés elődjének számító egytűs hurkolási technika (nålbinding) első helyi fizikai bizonyítékát azonosították a nyugat-törökországi Beycesultan Höyük bronzkori lelőhelyén.

Beycesultan mint regionális központ

A 2016 és 2018 között a nyugat-anatóliai Beycesultan Höyükben végzett ásatások rendkívüli eredményt hoztak. A kutatók itt az indigóval festett és egytűs hurkolt textíliák legkorábbi ismert anatóliai bizonyítékát tárták fel.

Beycesultan a Denizli tartományban fekvő Çivril-síkságon emelkedik. A mintegy 35 hektáros településhalom Nyugat-Anatólia egyik legnagyobb bronzkori központja volt. Földrajzi helyzete kulcsszerepet biztosított számára az Égei-tenger, Közép-Anatólia és a Földközi-tenger közötti kereskedelmi útvonalak mentén.

Az első nagy feltárásokat az 1950-es években Seton Lloyd vezette. Több mint negyven régészeti réteget azonosítottak, amelyek a késő rézkortól a bronzkor végéig ívelnek. A legismertebb építmény az úgynevezett Égett palota, egy monumentális középső bronzkori komplexum, amelyet az i. e. második évezred elején pusztított el tűzvész. Mérete és építészeti színvonala alapján a település regionális közigazgatási központként, akár egyfajta korai fővárosként működhetett.

A legkorábbi indigó Beycesultan területéről

A 2007-ben újraindított ásatások során, majd a 2016–2018-as feltárások során két elszenesedett textiltöredék került elő a tűzben elpusztult épületekből. Az anatóliai talajviszonyok között ritkán maradnak fenn szerves anyagok, ezért ezek a leletek kivételes jelentőségűek.

Az első töredéket radiokarbon-vizsgálattal az i. e. 1915–1745 közötti időszakra keltezték. A mikroszkópos elemzés kimutatta, hogy nem hagyományos szövött anyagról van szó. Nem látszott lánc- és vetülékszerkezet (láncfonal: a szövőszéken hosszában, feszesen kifeszített, párhuzamos fonalak; vetülékfonal: az a fonal, amelyet keresztirányban átbújtatnak a láncfonalak között).

Az optikai mikroszkópia és a pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálat egyértelművé tette: a textilt egytűs hurkolással, az úgynevezett nålbinding technikával készítették.

Ez a módszer egyetlen tűvel alakítja ki és kapcsolja össze a hurkokat. A technika tartós, rugalmas anyagot eredményez, és a kötés előtti korszak egyik fontos textilipari megoldása volt. A Beycesultanból előkerült darab az első fennmaradt fizikai példája ennek az eljárásnak Anatóliából és a tágabb Közel-Keletről.

A fonal anyagát pásztázó elektronmikroszkópos elemzés határozta meg. Nem gyapjút és nem lent használtak, hanem kendert. A kendertermesztés ma is ismert a Çivril-síkságon, ami hosszú mezőgazdasági hagyományra utal. A fonal sodrása és egyenletessége arra utal, hogy szakképzett kézműves állította elő.

A legfontosabb eredményt azonban a nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás vizsgálat hozta. A kutatók az indigotint azonosították, vagyis az indigókék színért felelős vegyületet. A festék forrása nagy valószínűséggel az Isatis tinctoria, azaz a festő csülleng lehetett, amely Anatóliában őshonos. Ez a töredék a bronzkori Anatóliából származó legkorábbi, tudományosan igazolt indigóval festett textília.

Kék textíliák és presztízs a bronzkorban

Az i. e. második évezredben a kék szín nem számított hétköznapinak. Mezopotámiai és hettita ékírásos szövegek a kék gyapjút és ruhákat az elit viseleteként említik. A kék textíliák diplomáciai ajándékként és uralkodói adományként is szerepet kaptak. Az akkád uqnű kifejezés a lapis lazuli színére utalt, ami tovább erősítette a kék presztízsét.

Egyiptomban Tutanhamon sírjában is találtak kék textíliákat, az égei térség freskói pedig élénk kék részletekkel díszített ruhákat viselő alakokat ábrázolnak. A beycesultani lelet azt bizonyítja, hogy Nyugat-Anatólia lakói nemcsak fogyasztói volt ezeknek a presztízsáruknak, hanem helyben is képesek voltak előállítani őket.

Műhelyek és szervezett textilgyártás Beycesultan városában

A második textiltöredék az i. e. 1700–1595 közé keltezhető. Egy olyan helyiségből került elő, ahol orsógombok, szövőszéki nehezékek, bronztűk, szövőfésűk és más eszközök feküdtek nagy számban. A textil már hagyományos, függőleges láncfonalas szövőszéken készült.

Az eszközök sűrű koncentrációja műhely működésére utal. Az orsógombok különböző tömege eltérő vastagságú fonalak készítését tette lehetővé. Ez a változatosság szervezett, specializált termelést jelez, nem pusztán háztartási tevékenységet.

A két töredék együtt azt mutatja, hogy Beycesultan közössége többféle technológiát alkalmazott. Ismerték a szövőszéket, az egytűs hurkolást és a növényi festékek kinyerésének módszereit is.

Beycesultan a nemzetközi kereskedelem hálózatában

Az i. e. második évezred elején Anatólia szorosan kapcsolódott az asszír kereskedőkolóniák hálózatához. A textíliák a Mezopotámia és Anatólia közötti csere egyik legértékesebb termékcsoportját alkották.

Bár Beycesultan területén eddig nem találtak ékírásos táblákat, az építészeti lépték, a műhelyek jelenléte és a luxustextíliák helyi előállítása egy erős regionális központ képét rajzolja ki.

A leletek jelentősége túlmutat a helyszínen. A bronzkori textíliákról folytatott vitákban gyakran a gyapjú dominál. Beycesultan viszont a kender szerepére irányítja a figyelmet, mint az anatóliai kézművesség fontos, eddig alulértékelt alapanyagára.