Háromezer éves fegyveröntő forma került elő egy dél morva faluból

Egy dél-morvaországi kertben sokáig jelentéktelen kőnek tűnt egy földből kiálló lap. A kutatók később felismerték, hogy valójában egy mintegy háromezer éves bronzöntőforma. A lelet nemcsak a bronzkori fegyvergyártás technológiáját mutatja meg, hanem azt is, hogy a térség közösségei szoros kapcsolatban álltak a Kárpát-medence más területeivel.

Egy kertben talált bronzöntőforma

Egy dél-morvaországi kertben egykor észrevétlenül hevert egy kő, amelyről később kiderült, hogy bronz lándzsahegyek öntőformája. A mintegy háromezer éves bronzöntőforma új megvilágításba helyezi a bronzkori kohászatot és a közép-európai távolsági kapcsolatokat.

A tárgyat először 2007-ben vették észre Morkůvky faluban. Egy háztulajdonos a régi pajta alapjai közelében egy téglalap alakú, a földből enyhén kiálló kőlapot talált. A lelet akkoriban egyszerű építőkőnek tűnt. Jelentőségét csak később ismerték fel a Morva Múzeum szakemberei.

A bronzöntőforma és a fegyvergyártás

Milan Salaš régész szerint a kő egy öntőforma, amelyet bronz lándzsahegyek készítésére használtak. A lemez egyik oldalán gondosan kialakított negatív lenyomat látható. Ez a lándzsahegy pengéjének és foglalatának formáját rögzíti.

Az üreg meglepően jó állapotban maradt fenn. Ez arra utal, hogy a bronzöntőformát többször és intenzíven használták. A régészek szerint a formával akár több tucat lándzsahegyet is készíthettek. A lelet ezért inkább szervezett termelésre utal, nem pedig elszigetelt kézműves munkára.

Az ilyen módon készült lándzsahegyek a Kárpát-medencében elterjedt fegyvertípushoz tartoztak. A pengén futó megerősítő bordák és a tok markáns gerince a késő bronzkor szabványos fegyverformáit tükrözi.

A bronzöntőforma anyaga és eredete

A kő geológiai eredete különösen figyelemre méltó. A Masaryk Egyetem kutatója, Antonín Přichystal kőzettani vizsgálata kimutatta, hogy a bronzöntőforma vulkáni tufából készült. Ez az anyag nem jellemző Csehország területére.

A tufa valószínűleg a kelet-magyarországi Bükk-hegység délkeleti lejtőiről származik. Egy ilyen nehéz kő több száz kilométeres szállítása Kr. e. 1000 körül komoly szervezést igényelt. A lelet ezért a Morvaországot és a Kárpát-medencét összekötő cserehálózatok létezésére utal.

A bronzkor végén Közép-Európa nem elszigetelt térség volt. A fémek, nyersanyagok és technológiai ismeretek nagy távolságokon keresztül mozogtak. Ezek a kapcsolatok összefüggő termelési és cserehálózatokat hoztak létre.

Így működött a bronzöntőforma

Az öntési eljárás kifinomult technológiát igényelt. A forma két azonos felét egymáshoz illesztették és rögzítették, valószínűleg rézdróttal. Ezután az összeszerelt bronzöntőformát függőleges helyzetbe állították.

A mesterek egy öntőmagot helyeztek az üregbe, hogy kialakítsák a lándzsahegy üreges foglalatát. Ezután olvadt bronzot öntöttek a formába. A fém réz és ón ötvözete volt. Lehűlés után a kész lándzsahegyet kivették, majd fa nyélre erősítették.

A spektrometriás vizsgálatok réz és ón nyomait mutatták ki a kő pórusaiban. Ez egyértelműen megerősíti, hogy a bronzöntőforma valóban bronzöntéshez szolgált.

Harcosok világa a bronzkor végén

A lelet a korszak harci kultúrájába is betekintést enged. Kr. e. 1000 körül Közép-Európa harcosai fejlett felszereléssel rendelkeztek. Pajzsokat, lábszárvédőket és bronzsisakokat használtak.

Milan Salaš szerint felszerelésük nem tűnt volna idegennek a Homérosz által leírt világban. Az epikus hagyomány a harcosokat gyakran két lándzsával ábrázolja. Egyet hajításra használtak, a másikat tartalék fegyverként vitték magukkal.