Jézust ábrázoló bizánci kenyeret találtak Törökországban

Több mint 1300 éves, eucharisztikus célokra használt árpakenyereket tártak fel régészek Dél-Törökországban, az egykori bizánci Irenopolisz területén. Ahogy arról Karaman tartomány kormányzósága hivatalos közleményében beszámolt, az elszenesedett cipók egyikén Jézus Krisztus egy ritkán látható ábrázolása és egy felirat fedezhető fel. A Kr. u. 6. és 8. század közé datálható leletek a kora középkori vidéki lakosság liturgikus gyakorlatáról szolgálnak új információkkal.

A régészeti feltárások a mai Karaman tartományban található Topraktepe területén, az ókori római és bizánci időkben Irenopoliszként, vagyis a béke városaként ismert településen zajlottak. A Karaman Múzeum és a török Kulturális és Turisztikai Minisztérium irányításával végzett ásatások során öt darab kisméretű, kerek formájú árpakenyeret hoztak a felszínre.

A szerves anyagból készült tárgyak fennmaradása a kedvező fizikai körülményeknek, elsősorban az oxigénmentes környezetnek és az elszenesedési folyamatnak köszönhető. A kutatók szerint a most felfedezett cipók a maguk nemében az eddigi legépebben megőrzött példányok egész Anatóliában.

A vizsgált kenyerek felületén kidolgozott domborműves díszítések találhatók. Négy cipón a hagyományos görög kereszt motívuma látható, míg az ötödiken Jézus Krisztus alakja vehető ki egy görög nyelvű, "Hálánkkal a Szent Jézusnak" fordítású felirat kíséretében. A kormányzóság tájékoztatása alapján az ábrázolás ikonográfiailag eltér a korszakban megszokott, fenséges pozícióban, egyik kezében evangéliumot tartó, a másikkal áldást osztó Krisztus Pantokrátor (Mindenható) képtől. A leleten ehelyett a Magvető Jézus vagy a Földműves Jézus egyedi motívuma jelenik meg.

Giovanni Collamati, a madridi CEU San Pablo Egyetem középkorkutató professzora az ACI Prensa spanyol nyelvű katolikus hírügynökségnek adott interjújában elemezte a felfedezés jelentőségét. A történész rámutatott, hogy Irenopolisz a vizsgált időszakban nem tartozott a Bizánci Birodalom kiemelkedő, Konstantinápolyhoz mérhető adminisztratív vagy vallási központjai közé. A fellelt ikonográfiai forma és a felirat egy eddig történelmileg ismeretlen, lokális liturgikus tiszteletformára utal, amely nem a birodalmi elithez, hanem kifejezetten az egyszerű vidéki lakosság hitéletéhez köthető.

A Kr. u. 6. és 8. század közötti időszak jelentős átalakulásokat hozott a bizánci Anatólia történetében. A térség lakosságának ebben a korban a perzsa háborúk, a terjeszkedő arab betörések és a birodalmat megrázó korai képromboló mozgalmak hatásaival is szembesülnie kellett. Ebben a feszültségekkel teli történelmi kontextusban a vidéki településeken, mint amilyen Irenopolisz is volt, a vallásgyakorlat a közösségek megtartó erejét jelentette. Az árpa használata a búzával szemben a helyi közösség agrárius, szerényebb társadalmi hátterét tükrözi, ami jól illeszkedik a Földműves Jézus ikonográfiájához.

A kora középkori keleti keresztény liturgiában az eucharisztia, vagyis az úrvacsora során használt kenyér (proszfora) elkészítése és pecsétekkel való megjelölése szigorú vallási szabályok szerint zajlott. A tésztába nyomott minták általában teológiai üzeneteket közvetítettek, a leggyakoribb a kereszt, valamint a győzedelmes Krisztusra utaló görög rövidítés volt. Az Irenopoliszban feltárt leletek fizikai valójukban bizonyítják ezeknek a pecsételt kenyereknek a használatát, ráadásul a hivatalos kánontól eltérő, a helyi mezőgazdasági életmódot visszatükröző vizuális elemekkel kiegészítve.

A török hatóságok és a régészcsoport a jövőben további laboratóriumi vizsgálatoknak veti alá az elszenesedett leleteket. Az anyagösszetétel és a mikroszkopikus maradványok pontosabb elemzése hozzájárulhat annak megértéséhez, hogy pontosan milyen technológiával készültek a rituális tárgyak. A felfedezés ezáltal nemcsak a kora középkori anatóliai pékmesterség történetéhez szolgáltat adatokat, hanem a kisázsiai keresztény lakosság mindennapi vallási rituáléit is megfoghatóbbá teszi a kutatók számára.