Hatszögletű római téglapadlót találtak Szombathely belvárosában
A Savaria Múzeum szakértői egy optikai kábelhálózat kiépítését megelőző régészeti megfigyelés során ritka római kori épületmaradványokat tártak fel Szombathely belvárosának déli részén. A leletek között egy hatszögletű téglákból kirakott padló és két kőfal maradványai is megtalálhatók, amelyek új adatokkal szolgálhatnak az egykori Savaria külvárosának beépítettségéről.
- A Savaria Múzeum régészei ritka római kori épületmaradványokat tártak fel Szombathely belvárosában egy optikai kábelhálózat kiépítését megelőző munkálatok során.
- A leletek között két kőfal és egy hatszögletű téglákból kirakott padló is előkerült, amelyek egy ismeretlen rendeltetésű római kori épülethez tartozhattak.
- A feltárás új adatokkal szolgálhat Savaria déli külvárosának Kr. u. 2–3. századi beépítettségéről és városszerkezetéről.
A feltárásra 2026 februárja és márciusa között, az optikai elosztó kábelhálózat kiépítéséhez kapcsolódó földmunkák során került sor. A munkagépek mindössze 60 centiméter mély és 50 centiméter széles árkokat ástak, ezért a régészek kevés esélyt láttak arra, hogy ókori maradványok kerüljenek elő a területről.
Az Iseum közvetlen közelében fekvő Zrínyi Ilona utcában azonban két, csatári kőből épített fal és egy különleges, hatszögletű téglákból kialakított padló részleteit fedezték fel a múzeum szakemberei. Az épületmaradványok mindössze 30–40 centiméter mélyen helyezkedtek el, ami egy évszázadok óta folyamatosan beépített városi területen rendkívül ritkának számít. Bár a padló teljes felületét sajnos nem lehetett feltárni, az árok oldalfalában jól megfigyelhető volt a vékony mészhabarcsba fektetett téglasor.
A régészek szerint a fal és a hozzá kapcsolódó padló egy eddig ismeretlen rendeltetésű római kori épület belső teréhez tartozhatott. Az épület feltehetően Savaria déli külvárosában állt a Kr. u. 2–3. században, amikor a fallal övezett várostól délre, a Borostyánkőút mentén és a környező mellékutcákban sűrűn beépített lakó- és középületek, valamint templomok sorakoztak.
A hatszögletű téglákból készült padló különösen értékes leletnek számít, mivel ilyen burkolatok viszonylag ritkán maradtak fenn. A római építészetben a téglapadló az egyszerű terrazzoburkolatok és a költséges mozaikpadlók közötti megoldás volt, amelynek készítése során a mesterek különféle alakú téglákat – köztük hatszögletű, nyolcszögletű, piskóta alakú vagy rombusz formájú elemeket – alkalmaztak. Savariában korábban az Isis-szentélynél halszálkamintás, az Iseumtól délre fekvő területeken pedig hatszögletű padlótéglákat fedeztek fel.
