Hatalmas megalitikus sírt tártak fel Lengyelországban
Egy ötezer-ötszáz évvel ezelőtt épített megalitikus sír feltárásán dolgoznak a lengyelországi Poznań kutatói, miután lézerszkennelés segítségével azonosítottak egy rejtett földhalmot. Ahogy arról a Lengyel Távirati Iroda (PAP) beszámolt, a tölcséres szájú edények kultúrájához tartozó monumentális temetkezési hely jelentős mértékben kiegészíti a nyugat-lengyelországi régió korai földműves közösségeiről rendelkezésre álló ismereteket.
- A nyugat-lengyelországi Wyrzecz falu közelében a régészek egy 5500 éves megalitikus sír maradványait azonosították.
- Az építményt a területen élő korai földműves közösségek, a tölcséres szájú edények kultúrájának tagjai emelték.
- A felfedezés azért kiemelkedő jelentőségű, mert Nagy-Lengyelország régiójában korábban nem találtak hasonló monumentális temetkezési helyeket.
A lelőhely Nyugat-Lengyelországban, a Wyrzecz falu melletti erdőben, a Dezydery Chłapowski Tájvédelmi Körzet területén található. Az elnyújtott alakú földhalmot elsőként 2024-ben azonosította Artur Golis, a helyi parkigazgatóság munkatársa LiDAR technológia segítségével. A lézeres távérzékelés olyan topográfiai anomáliákat mutatott ki az erdőtakaró alatt, amelyek egy hosszú, kamra nélküli megalitikus sír maradványaira utaltak. A 2025-ben elvégzett roncsolásmentes geomágneses felmérések megerősítették a feltételezést, így a szakemberek idén nyáron megkezdhették a célzott régészeti feltárást.
Danuta Żurkiewicz, az Adam Mickiewicz Egyetem és a poznańi Régészeti Múzeum munkatársa a hírügynökségnek elmondta, a feltárás szinte százszázalékos bizonyossággal igazolta, hogy egy ember alkotta építményről, nem pedig geológiai képződményről van szó.
A kutatók egy két méter széles és tizenkét méter hosszú kutatóárkot nyitottak, minimalizálva a műemlék károsodását. A munkálatok során feltárták a sír szerkezeti elemeit, köztük azokat a nagyméretű sziklákat és kisebb köveket, amelyek egykor a földhalmot körülvevő támfalat alkották. A vizsgált rétegekből olyan őskori kerámiatöredékek is előkerültek, amelyek a szakértők szerint megerősítik az építők kulturális hovatartozását.
A monumentális építményt a tölcséres szájú edények kultúrájának tagjai emelték mintegy ötezer-ötszáz évvel ezelőtt. Ez a neolitikus régészeti kultúra, amely a Krisztus előtti negyedik évezredben virágzott Észak- és Közép-Európában, az elsők között honosította meg a mezőgazdaságot és az állattartást a térségben. A közösség tagjai a termelés mellett már kiterjedt településeket hoztak létre, halottaikat pedig gyakran nagyszabású, akár a százharminc méteres hosszúságot is elérő kő- és földépítményekben helyezték el, jelezve a csoporton belüli társadalmi hierarchiát és egy jelentős státuszú személy temetkezését.
Ez is érdekelhet
Nagy-Lengyelország régiója eddig régészeti szempontból elszigetelt területnek számított az ilyen típusú emlékek tekintetében. Míg Közép-Lengyelországban, különösen a Kujávia-vidéken, illetve a mai német határ túloldalán számos hasonló temetkezési helyet dokumentáltak, ezen a területen eddig ritkán azonosítottak ilyen jellegű megalitokat.
Sebastian Teska régész szerint a fellelt tárgyak és a sír szerkezete egyértelműen bizonyítja, hogy az itteni korai agrárközösségek is aktív részesei voltak az európai monumentális temetkezési hagyománynak. A feltárás során a szakemberek a kiásott földet folyamatosan szitálják, a felületeket pedig drónos fotogrammetriai módszerekkel rögzítik, hogy a legkisebb tárgyi emlékeket is megőrizzék a további laboratóriumi elemzésekhez.
