Gázvezeték vágta ketté a Debrecennél feltárt középkori kemencét
Egy késő középkori, esetleg már a török korra keltezhető téglaégető kemencét tártak fel az egykori Szepes falu területén, a debreceni Déli Gazdasági Övezet infrastrukturális fejlesztéséhez kapcsolódó régészeti munkálatok során. A részben épségben fennmaradt építmény és a környezetében található agyagkitermelő gödrök új adatokkal szolgálhatnak a 16. század végén elpusztult település kézműves tevékenységéről és építészeti hagyományairól.
- Késő középkori, esetleg török kori téglaégető kemencét tártak fel az egykori Szepes falu területén, Debrecen közelében.
- A kemence környezetében agyagkitermelő gödröket is dokumentáltak, amelyek a helyi téglakészítés folyamatáról szolgálhatnak új információkkal.
- A lelet erősítheti azt a feltételezést, hogy a 16. század végén elpusztult Szepesen a templomon kívül más téglaépítmények is állhattak.
A Nemzeti Régészeti Intézet, a Déri Múzeum Régészeti Tára és az ARCHEODATA 1998. Bt. közreműködésével zajló régészeti megfigyelés az ipari park északi részét is érinti, ahol a középkorban Szepes falu feküdt. A település első ismert írásos említése 1235-ből, a Váradi Regestrumból származik, a 14. századi pápai tizedjegyzékek pedig arra utalnak, hogy ekkoriban viszonylag tehetős közösség élhetett itt. Az évszázadokig virágzó helység a kutatások szerint 1594-ben egy krími tatár betörés során pusztult el.
Szepes templomát egy jóval korábbi, rézkori kurgánra, vagyis egy halomsírra építették, környezetében pedig már a 2024-es feltárások során téglaégető kemencéket találtak. Mivel ezek közvetlenül a templom közelében helyezkedtek el, a régészek szerint elképzelhető, hogy az ott előállított téglák egy részét az egyházi épület építéséhez használták fel, a terepbejárások során talált további téglatöredékek azonban más téglaépületek egykori jelenlétére is utaltak.
Ezt a feltételezést erősítheti a most feltárt téglaégető kemence, amely a templomtól viszonylag távol, a középkori település külső részén helyezkedett el, környezetében pedig az alapanyagként szolgáló agyag kitermelésére használt gödröket is dokumentáltak. Az építményt a szakértők a késő középkorra, esetleg a török korra keltezik, és elhelyezkedése tovább erősítheti azt a feltételezést, hogy a templomon kívül más téglaépítmények is állhattak Szepesen.
A négy fűtőcsatornával rendelkező kemence különlegessége, hogy az utolsó égetést követően a benne kiégetett téglák legalsó sorát nem szedték ki, hanem eredeti helyükön hagyták, így a régészek in situ tárhatták fel és dokumentálhatták. A helyükön maradt téglák különösen értékes információkkal szolgálhatnak a kemence működéséről, mivel elrendezésük alapján következtetni lehet arra, hogyan rakták be az égetésre szánt téglákat, miként biztosították közöttük a forró levegő áramlását, és milyen technológiával végezték az égetést. Bár az építményt egy később lefektetett gázvezeték korábban kettévágta, egyik téglából kialakított, boltozatos fűtőnyílás épségben fennmaradt, az egyik fűtőcsatornában pedig az utolsó égetésből származó nagyobb mennyiségű hamut és faszenet is találtak.
Ez is érdekelhet
A kemencét a hagyományos régészeti rajz- és fotódokumentáció mellett fotogrammetriai módszerekkel is felmérték, amelyek alapján háromdimenziós modell készült az építményről. A részletes dokumentáció és a fennmaradt égési maradványok további vizsgálata pontosíthatja a kemence használatának idejét, technológiáját és azt is, milyen szerepet tölthetett be a középkori település gazdasági életében.
Szepes eddig feltárt tárgyi emlékeit a Déri Múzeum új időszaki régészeti kiállításon is bemutatja: a Szepes anno – Falu a farkasok földjén című tárlat augusztus 11-én nyílik meg, és a régészeti leleteken keresztül idézi fel az egykori középkori falu lakóinak mindennapi életét.
