Felfedezték az első európai földművesek víz alatti fegyverraktárát
Nemcsak a földműveléshez értettek, hanem az erdő adta lehetőségeket is mesteri szinten aknázták ki Európa első lakói. Egy új nemzetközi kutatás 19 darab, a római Bracciano-tó mélyén, egy 7500 éves víz alatti településen talált vadászíjat vizsgált meg. Az eredmények rávilágítanak, hogy a La Marmotta-i neolitikus közösség a megszokott tiszafa hiányában is képes volt legalább hatféle különböző fafajból tökéletesen funkcionáló íjakat készíteni, bizonyítva kiváló alkalmazkodóképességüket és fenntartható erdőgazdálkodásukat.
La Marmotta a víz alatti lelőhely
A Bracciano-tó nyugodt felszíne alatt egy kivételes neolitikus település rejtőzik. La Marmotta mintegy 300 méterre fekszik a mai partvonaltól, 11 méter mélyen. A falut i. e. 5635 és 5230 között lakták. A tóparton álló faházak idővel víz alá kerültek.
Az üledéktakaró és az oxigénszegény környezet ideális feltételeket teremtett a szerves anyagok megőrzéséhez. Ennek köszönhetően a faeszközök kivételes állapotban maradtak fenn.
La Marmotta íjai és a régészeti feltárás
Az 1993 és 2005 közötti víz alatti ásatások során legalább 35 íjat találtak. Emellett evezőlapátok, ásott kenuk, karók és mezőgazdasági eszközök is előkerültek. A legújabb archeobotanikai vizsgálat 19 ép íjra összpontosított. A kutatók gondosan mintát vettek, majd mikroszkópos anatómiai elemzést végeztek.
A teljes neolitikus íjak Európában rendkívül ritkák. Többnyire vízzel borított vagy fagyott környezetben maradnak fenn. Svájci, franciaországi és spanyolországi lelőhelyek is hoztak példákat, de La Marmotta a leletek számával és állapotával kiemelkedik.
A fafajok meglepő sokfélesége
A vizsgálatok hat különböző fatípust azonosítottak: gyertyán, ostorménbangita, éger, som, kőris és örökzöld tölgy. A gyertyán kilenc, az ostorménbangita hat példányban szerepelt, a többi faj egy-egy íjnál jelent meg.
Ez a változatosság szembetűnő. A neolitikus Európa számos térségében az íjakat elsősorban tiszafából készítették. A tiszafa kiváló mechanikai tulajdonságai miatt számított ideális alapanyagnak.
La Marmottában azonban a tiszafa teljesen hiányzik. A pollenadatok alapján a környéken nem is nőtt ilyen fa a korai neolitikumban. A közösség nem importált ritka alapanyagot. Inkább a helyi mediterrán erdők kínálatára támaszkodott.
Funkcionális fegyverek nem szimbólumok
Felmerül a kérdés: valódi fegyverekről vagy csupán szimbolikus tárgyakról van szó? A mechanikai tulajdonságok alapján ezek az íjak használatra kész eszközök voltak.
A gyertyán sűrű és jól tűri a nyomóterhelést. A kőris rugalmas és ütésálló. A som kemény, mégis hajlékony. Az örökzöld tölgy tartós, az ostorménbangita egyenes szálú és jól alakítható. Még az éger is megfelelhet íjkészítésre, ha a formatervezés igazodik az anyag tulajdonságaihoz.
Az íjkészítéshez megfelelő szakítószilárdság és rugalmassági modulus szükséges. A kimutatott fafajok ebbe a tartományba esnek. A kísérleti régészet korábban is bizonyította, hogy nem csak a tiszafa alkalmas hatékony íjak készítésére.
La Marmotta és az erdei erőforrások tudatos használata
A faanyaghasználat mintázata nem korlátozódik az íjakra. Ugyanezeket a fafajokat alkalmazták házszerkezetekhez, evezőkhöz, kenukhoz és mezőgazdasági eszközökhöz. Nem látható merev, használathoz kötött specializáció.
A közösség széles körben hasznosította a rendelkezésre álló erdei erőforrásokat. Ez alapos ökológiai ismeretet feltételez. A lakók nem egyetlen ideális anyagra építettek. A táj kínálta lehetőségekhez igazították technológiájukat.
Vadászat és földművelés egyensúlya
Bár a neolitikumot gyakran a földműveléssel azonosítjuk, La Marmotta leletei más képet mutatnak. A településen szarvas, őz, vaddisznó, róka és vízimadarak csontjai kerültek elő.
Ez is érdekelhet
A régészek 546 geometrikus tűzkő- és obszidián nyílhegyet is találtak. Sok darabon megmunkálás nyomai láthatók. Némelyiken ragasztógyanta maradványa is fennmaradt.
Az íjászat tehát aktívan beépült a vadászatba. Az íj nagyobb távolságból és pontosabban tette lehetővé a vad elejtését. Ez komoly technológiai előnyt jelentett az élelemszerzésben, sőt a védekezésben vagy csoportközi konfliktusokban is.
