1400 éves kereszt bizonyítja: békésen élt egymás mellett a kereszténység és az iszlám az Arab-félszigeten

Egy 1400 éves stukkókereszt felfedezése a Sir Bani Yas-szigeten végleg megerősítette, hogy az iszlám korai terjedésének időszakában is virágzó keresztény szerzetesi közösség élt a mai Egyesült Arab Emírségek területén. Az Abu Dzabi Kulturális és Turisztikai Minisztérium (DCT Abu Dhabi) régészei által feltárt lelet bizonyítja, hogy a kolostor melletti épületek nem raktárak, hanem a szerzetesek lakhelyei voltak.

Sir Bani Yas és a 1400 éves kereszt felfedezése

Sir Bani Yas ma természetvédelmi terület. Gazellák és vándormadarak élnek rajta. Több mint ezer évvel ezelőtt azonban keresztény közösség működött itt. A sziget az Öböl vizeire néz, és egykor szerzetesek imádkoztak falai között.

Az Abu-Dzabi Kulturális és Idegenforgalmi Minisztériuma bejelentette egy 1400 éves gipszkereszt azonosítását. A tárgyat még az 1990-es évek első nagy ásatási kampányában találták meg, de most értelmezték újra teljes bizonyossággal. A kereszt végleg megerősíti, hogy a feltárt lakóépületek egy keresztény kolostorkomplexum részei voltak.

A kolostor és az udvarházak szerepe Sir Bani Yas szigetén

A régészek a régi kolostor melletti egyik ház udvarán találták meg az ép gipszkeresztet. A lelet tisztázza a korábbi vitát. Az udvarházak nem egyszerű melléképületek voltak. A kereszt jelenléte azt mutatja, hogy vallásos funkciót töltöttek be.

Sir Bani Yas már korábban is ismert volt egy 7–8. századi templom és kolostor miatt. A lelőhelyet 1991-ben fedezték fel az Abu-Dzabi-szigeteken zajló régészeti kutatások során. Mostanáig azonban nem került elő ilyen egyértelmű keresztény tárgyi bizonyíték az udvarházakból. Az új lelet történelmi aláírásként azonosítja a közösséget.

A kereszt formája és ikonográfiája

A gipszkereszt körülbelül 30 centiméter magas és 15 centiméter széles. Lépcsős talapzata van. A kutatók ezt a Golgota szimbolikus ábrázolásaként értelmezik. A talapzatból stilizált növényi motívumok emelkednek ki.

Az ikonográfia a Keleti Egyház hagyományaihoz köthető, amelynek központja az ókori Mezopotámiában működött. A történeti irodalom ezt a közösséget gyakran nesztoriánusnak nevezi. A kereszt feltehetően egy privát imahelyen szolgált kegyeleti tárgyként. Az ilyen keresztek nem puszta díszek voltak. A falra rögzítve segítették az elmélkedést és a lelki elmélyülést.

Egy szerény, de kiterjedt kapcsolatokkal bíró közösség

Az 1990-es évek feltárásai kilenc kis udvarházat azonosítottak a templom közelében. A régészek ezeket celláknak vagy elvonulási helyeknek tartották. A közvetlen bizonyíték azonban hiányzott. Az új kutatási időszakban korszerűbb módszerekkel vizsgálták újra a lelőhelyet. Így találták meg a keresztet.

A feltárások során kerámiatöredékek, üvegedények és apró használati tárgyak is előkerültek. A közösség valószínűleg néhány tucat szerzetesből állt. Egyes becslések szerint a létszám elérhette a negyven főt. Bár a telep kicsi volt, kapcsolatai túlmutattak a szigeten. A közösség bekapcsolódott a Perzsa-öböl, Mezopotámia és Irán közötti vallási és kereskedelmi hálózatokba.

Sir Bani Yas és a vallási együttélés kérdése

A közösség nagyjából 600 és 750 között működött. Ez az időszak egybeesik az iszlám korai terjedésével és a muszlim uralom megszilárdulásával a térségben. A régészek nem találtak erőszakos pusztításra utaló nyomokat. A kolostort a 8. században békésen hagyták el.

A döntés oka továbbra sem ismert. A kereskedelmi útvonalak átalakulása, gazdasági változások vagy a közösség fokozatos hanyatlása is szerepet játszhatott.

Sir Bani Yas nem egyedülálló jelenség. Hasonló keresztény lelőhelyeket tártak fel Umm al-Kuvajn területén, Kuvaitban, Iránban és Szaúd-Arábiában. Bahreinben egy 4. századi püspöki rezidenciát is azonosítottak. Ezek a lelőhelyek együtt új képet rajzolnak a Perzsa-öböl vallási múltjáról.